Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority

A kisebbségi lét kihívásai

hogy kevés olyan jellemvonást mutat, amely arra csábítaná az embereket, hogy aktívan részévé váljanak, és személyesen beleadjanak valamit. A megújulás az utolsó dolog, amit az emberek az egyháztól várnának. Olyan, mint egy lemerült akkumulátor.

Egy korábban többség - mely most valójában kisebbség - paradoxonja tűnik ma — legalábbis Európában - a keresztyén hit egyik legnagyobb problémájának. Ezt a tényt több példa is alátámasztja. A teológiai intézetek például többé-kevésbé úgy képzik hallgatóikat, mintha azok kikerülve majd keresztyén többségi helyzetben, stabil gyülekezetekben végeznének szolgálatot. A képzésben kevés hangsúly esik arra, hogyan kell megszólítani a keresztyénség megve- tőit, művelteket vagy műveletleneket, és hogyan kell ilyen helyzetben evange- lizálni. Kétséges, hogy számos ilyen képzés valaha is szembenézett-e egyáltalán ezzel a helyzettel.

Ennek a tanulmánynak az a lényege, hogy jóllehet a keresztyénségnek nyilvánvaló többségi funkciója van Európában, arra hivatott, vagy azt gondolják róla, hogy a térség megerősödésének és stabilitásának egyik meghatározó vonása legyen, de valójában támogatottságát tekintve pehelysúlyúnak számít. De facto kisebbség, de nehéznek találja azt, hogy úgy viselkedjen és ábrázolja magát, hogy azzal kisebbségi státuszából előnyt faragjon.

A problémát még súlyosbítja az a tény, hogy sok keresztyén intézmény még mindig úgy gondol magára, mint többségre, és feltételezi, hogy előkelő rangja biztosított a világban annak ellenére, hogy mások jó ideje erről már másképpen vélekednek. Úgy gondolják, hogy otthon játszanak egy barátságos tömeg előtt, pedig valójában csak eljátsszák (elherdálják) azt, amijük van. Nemrég, amikor Jean-Marie Lustiger volt Párizs érseke, Franciaországot még mindig az egyház nővérének nevezte, és úgy utalt a római közösségre, mint J’Église de France”.

Minél hamarabb hagyja abba a keresztyénség a többségi lét megjátszását, és elfogadja kisebbségi státuszát és a vele járó magatartásokat, annál jobban jár. Ez a marginalizálódás elfogadását jelenti, és annak szükségét, hogy elfogadjuk a keresztyén misszió új kilátásait.^ Több okból is mondjuk ezt, melyek közül néhányat a következőkben ki is fejtünk.6

Az európai probléma

„Kellemes dolog, ha csodálnak és szeretnek azok, akik hozzánk hasonlóak. De még jobb az, ha azok szeretnek és csodálnak, akik különböznek tőlünk.”? Szép szavak, amelyek minden bizonnyal nem vonatkoznak ma a keresztyén egyházakra, néhány olyan kevés kivételtől eltekintve, mint Teréz anya, Pierre abbé, vagy a karizmatikus II. János Pál. Az egyik ok az, hogy a keresztyénség Európában már jó ideje elveszítette ahhoz való jogát, hogy szeressék.

Az I. világháború végén Winston Churchill egy hadügyminisztériumi papírra a következőt jegyezte le:

5 Stuart Murray, Church After Christendom (Carlisle: Paternoster, 2004), 5. fej.

6 Vö.: Stuart Murray, Post-Christendom. Church Mission in a Strange New World (Carlisle: Paternoster, 1998), 7. fej.

? Moscovici, Psychologie des minorities, 230.

Si'iHis|ialaki Füzetek 13