Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy
Szatmári-Karmanoczkí Emília Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára (*1930, Prügy) 1955-ben tanársegédi megbízást kapott a Debreceni Református Teológiai Akadémián dr. Varga Zsigmond professzor mellett az Újszövetségi Tanszéken. 1974 és 1978 között a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának tanulmányi eló'adója volt, miközben tovább folytatta oktatói tevékenységét is Debrecenben. 1978 óta egyházunk első női tanszék- vezető professzora az Újszövetségi Tanszéken, 1999-től egyetemi tanár. 1930. október 8-án született Prügyön. Középiskolába Nyíregyházára járt, majd Sárospatakon kezdte meg teológiai tanulmányait, amit a történelmi-politikai változások miatt Debrecenben fejezett be. 1954-ben első, 1955-ben második lelkészképesítő vizsgát tett. 1954-55-ben diakó- niai intézeti segédlelkész volt Sajósenyén. Sorra jelentek meg tanulmányai és exegetikai munkái. Kutatási területe az újszövetségi nyelvészet, a kortörténet és az írásmagyarázat; kiemelten is fontos az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv és a Pásztori levelek magyarázata. Az utóbbi években a jánosi iratok kutatásával foglalkozott. Előbb a János evangéliumának magyarázatát jelentette meg 1999 és 2001 között három kötetben, majd 2005-ben Az eljövendő világ erejével e világban című könyve került kiadásra, amely János apostol három levelének magyarázata. 1979-től a Doktorok Kollégiuma újszövetségi szekciójának vezetője. 1980- ban szerezett teológiai doktorátust summa cum laude minősítéssel. Disszertációjában - Nők az Újszövetségben - az Újszövetség a nőkről - a nők egyházi szolgálatának értékeiről ír. így lett előkészítője és részese a nők lelkésszé szenteléséről zajlott sajtóvitának, s az erről szóló zsinati döntésnek. Nevelői tevékenységét nemcsak mint professzor fejtette ki: 1985-től a Debreceni Református Teológiai Akadémia internátusának igazgatója volt. Küldetésének érezte a közösségteremtést egyház és világ, tanár és diák, tudományos körök és gyülekezeti élet között. Egészséges kegyességre vágyott, és annak megvalósulásáért küzdött a maga vezette imaközösség élén. Mint teológiai dékán 1990-ben kezdeményezte a hitoktató képzést, az egyszemélyes tanszékek bővítését, valamint a Teológia részvételét a Debreceni Universitasban, ami meghatározta az intézmény fejlődési irányát. 1995-96-
