Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában
Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában „Az embernek a mű iránt kötelessége van.”1 Földre vetett szó Alaktalan villanások a térben. A feketeség hálóját éles karmok marcangolják. Függőleges sávokban foszladozik a teremtés nyomán a semmi. A mindenség láthatatlan hullámzása csillagport sodor. A cikázó erők a végtelenség egy pontjában hatalmas kék csepp formájába rendezik az anyagot. A kékség áttetszővé és légiessé válik, aztán a másik pillanatban már fekete törmelékként kavarog, majd pulzáló vörös színben játszik. „Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio”2 Elválik a könnyű a nehéztől, a tűz a víztől, az anyag a lélektől, a szó a csendtől. A tér és idő repedéseiből kiszivárgó feszültség rezgéssé alakul. A szférák zenéjének első szimfóniáját a Teremtés hangjai teszik ki: Legyen! Legyen. Legyen jó... Minden kor embere a hiteles szóért indul el a Lélek paripáin, amikor érzékeit a létezés csírájának kitapintására irányítja. A kezdet kezdete és az új teremtés között állva, azzal a bizonytalansággal küzdünk, amivel Izrael népe, amikor Mózest követve a tenger száraz medrébe lépett. A kijelentés oszlopai szilárdan állnak, úgy miként a vizet a keleti szél falként tartotta. Megborzongva tudatosul bennünk, idegeink furcsa játékot kezdenek velünk, amikor a lehetetlennel szembesülünk. Valóság ez? Megolvadhat a természet rendje egy szempillantás alatt? Rögzítheti az emberi szó a kimondhatatlant? Úttá válhat-e az, ami eleve elválasztásra született? Az autentikus, érvényes szóért az évszázadok folyamán kitartóan és rendíthetetlenül hajoltak a papirusz, később a pergamen felé az ihletett személyiségek. Az íróalkalmatossággal a kézben egyensúlyozva a gondolat és a megvalósulás között, mi az, amire készen áll a világ, hogy a létezés ezen színterén is megjelenjen. A kreátor és lélekszabadító szó nagy távolságot tett meg, amíg hozzánk elért. A mennyei szózattal kezdődően, a szájhagyomány kusza ösvényein átvágva, az írásbeliségig eljutva, az Ige írott szavakká vált. A kijelentés (kinyilatkozás) könyv alakot öltött. A könyv álruhába bújt, polcokon várakozva elvegyült a többiek között. Nem lázadozott, csak várta az olvasóját. Türelmesen, hogy újra olyan szenvedély eméssze a betűit, melyben elválik egymástól a fény és a sötét, s az újjáteremtés művelete végbemegy. „Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis - valaminek kell még lenSzalay László Pál 92 Hamvas Béla: Patmosz II. 184. p. Hamvas Béla: Tabula smaragdina, 17. p. „Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztó'l, tudással, szenvedéllyel.”
