Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában

Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában

nie benne, mert ha kinyitom...”3 Itt dől el minden, ha kinyitom... így jutott el Hamvas Bélához is a Biblia, fellapozta.

Könyvek vonzásában

Hamvas életére figyelve a könyvekkel különös, változatos és intim viszonyt ápolt. Nem fejezhetem ki magam az ő esetében olyan egyszerűséggel, hogy szerette a könyveket. Ezzel a pozitív irányba mutató és érzelmi behatároltságú kifejezéssel csak elfedném azt a belsőséges kapcsolatot, ami szöveget és embert az ő esetében összekötött. Hogy mennyire így volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a felfedezése, amit az íróasztalkultúra c. esszéjében oszt meg velünk. ,A nyugati embert meg kell tanítani arra, hogy nem én olvasom a könyvet, hanem a könyv olvas engem. ”4 Igen, a jó könyv tükröt tart az olvasó, a közösség, a társadalom elé. Tehát ne gondoljuk, hogy csak az Önismereti olvasókönyvek szólnak rólunk.

Popper Péter minden patetikus allűrt mellőzve mondja ki a 33 kedves könyvéről írt munkájának címében: „Ők - én vagyok”. S megdöbbentő kapcsolatot mutatott fel a mai szubkultúrából, a regény eszmeiségéhez hasonlítva a horrorfilmet. Az ártó lény, a félelmet és rettegést keltő szereplő eleinte valamilyen távoli galaxisból érkezett, aztán később földi lett és mutáns. Ahogy múlt az idő, végül a szórakozásunkat egy közeli családtag vagy barát zúzta szét fűrésszel vagy baltával. Legutolsó lépcsőként pedig rá kellett ébrednünk, hogy a szörny, a vétkek elkövetője és tragédiák kiváltója mi magunk vagyunké Hamvas az Interview c. esszéjében az egzisztenciális válságról írva így fejezi ki magát: ,A sötét pont még előbb van, még előbb...A válságcentrumot mindenki magában hordja...a sötét pont, az első hazugság bennem van.”3 4 * 6

A felismerés, az önön belső mozgatók feltárása csak helyzetértékelést jelent, de semmiképp a megoldást. Viszont baljós árnyak figyelmeztetnek, hogy erre a pontra eljutni bizony a mai viszonyok között heroikus erőfeszítést kíván. Vásárhelyi Szabó László így fogalmaz: „Európában le lehet érettségizni bármely szentírás, bármely fohász ismerete nélkül. Ehelyett matematikai képletek sokasága, a temérdek szinusz és koszinusz évekig zsong az egykori diákok fülében...Talán elég lett volna az olvasást, számolást és a könyvek szeretetét megtanítani. Úgy tűnik, hogy az ember minden számára lényegeset az iskolát követően tanul meg. ”7 Persze csak akkor, hogyha az élet erre engedményeket tesz. Hamvas is érzi, hogy amit életében megtudott, összegyűjtött kevésnek bizonyul a végső felismerések célba juttatásához. , Azokat az éveket, amelyeket eddig eltöltöttem, csupán legelső szomjas tájékozódásnak fogom fel. Egyebet

3 Ende, Michael: A végtelen történet, 16. p.

4 Hamvas Béla: A babérligetkönyv, 137. p.

s Vö. Popper Péter: Ők - én vagyok, 7-10. p.

6 Hamvas Béla: Patmosz I. 279. p.

7 Vásárhelyi Szabó László: Disjecti Membra, 113. p.

93