Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
S^abó 'Lajos- Az hová vezet? A kocsmáros múltba néző szemekkel mondta:- Az kérem a különszoba volt. Oda csak urak (írnokig bezárólag) léphettek be... A lobogóhajúak szemrehányóan néztek a pártdtkárra:- Hát hol volt itt az egyenlőség. Az megvakarta a fejét:- Tán a temetőben, kérem! Hát menjünk a temetőbe! Elindultak, de be se mentek. Az egyik lobogóhajú rámutatott a többi síroktól elkülönített, már az úton is látható kriptasorra:- Hát ezek? A titkár szégyenkezve makogta:- A gazdagok sora ez kérem... A lobogóhajúak dühösek lettek a titkárra (mintha az lett volna az oka annak, ami volt):- Hát nincsen ebben a rongy faluban semmi vigasztaló!? Akkor a megijedt titkárnak szomltában (asszociáció révén) eszébe jutott a gyerekideje, az iskoláskora, s megkönnyebbülten, vígan felkiáltott:- Dehogy nincs kérem, dehogy nincs!- No mondja már! A titkár fejet vakart:- De az nem valami díszes hely kérem!- Hát osztán!-Mert az kérem (követem alásan) eg)' budi!- No, no... A titkár akkor elvezette a lobogóhajúakat, s azok megnézvén a cirkumstanciákat, mint az elemibe jutott hal a vízben, olyan buzgalommal, lobogó szemekkel (s hajakkal), hozzáfogtak azonnal fényképezni, mérni, rajzolni, írni... Aztán elviharzottak. S néhány nap múlva az egyik újságban lobogószenvedélyű riportot olvashatott az ország a taktai WC-ről, amely (vesszenek a múltak), a múltban az egyetlen hely volt (mert sem a kocsma, sem a temető nem volt az), ahol együtt lehetett (persze rekeszek azért voltak), a falu agytrösztjéhez tartozó pap (úgyis mint: úr) és a falu gyermekserege (úgyis múlt: paraszt). S a vén WC híre szállott. Még külföldre is kikerült, mert együk országos vezetőember egy külföldi sajtókonferencián, a maga utánozhatatlanul egyéni zsargonjában (vélvén, hogy' ezzel nagy sebet fakaszt az emigránsszíveken), feneketlen gúnnyal mondta el a világlapok szerkesztőinek, hogy a magyar faluban csak egy szociális hely volt a múltban, ahol egyenlőség volt: a taktai WC. Állott a vén WC a változó időben. Állott, mert irgalmas volt hozzá az idő. És mert értéktelen volt (matériára) és kicsiny volt, nem bántotta a Történelem sem. Kastélyok elvevődtek, vagy' felperzselődtek és kirab- lódtak (amerre hordozták a szabadság véres zászlait), neki nem történt semmi baja. O túl kicsi volt ahhoz, hogy' baja essék. Nem lett üres csiga94
