Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Veszélyben a WC! ház sem (mint például magyar földön), amint a költő mondja (a minaret, amiből kipusztult a török s a müezzia), mert hiába változnak az idők, pap és gyerek van és lesz, míg a világ világ. Bár a papok és gyerekek cserélődnek, s sokan közülük messzi elsodródnak (temetőbe, vagy idegen földekre). De az idegen mezőkön is velük van a KÉP. íme jön haza egyszer egy rongyos sovány fogolykatona valahonnan Ázsiából, Yladivosztok alól (micsoda rettentő távolság) és mikor megérkezik, az állomásról bejövét, bekopog a Tóth Istvánná ablakán:- Hé, Erzsi! Él az urad, csókokat! Az ácsné felzokog a boldog örömtől és ezer kérdés buggyan a száján:- Oszt mit üzen, mit üzen? Elmosolyodik a megviselt fogolykatona (mióta nem mosolygott már) s azt mondja:- Azt üzeni, hogy szeretne már a Takta-parton minél előbb megint budit javítani! (Mert ez volt az az ács, aki néhány éve kicserélt pár reves gerendát az épületen.) Hát szóval még Ázsiában is emlékezés vagyon róla, a Takta-parti szerény épületről. II Mátyás király meg Dózsa Gyuri (akivel olyan csúnyán kibabráltak az urak), meg Nagybotú Lőrinc, meg Martinovics (akinek sötét arcáról még most sem tűnt el a felíró, bogi’ mi volt hát: spion-é vagy' szabadsághős?), meg Kossuth Lajos, meg sokan mások, akiknek a Ma is nagy tiszteletet ad, annak idején mind-mind felekezeti iskolába jártak, mert más nem is volt. Az öreg Petrovics meg egyenesen olyan kényes volt, hogy7 a fiát nem is adta volna más iskolába, csak protestáns iskolába. A mi korunk legnagyobb vezéremberei is csaknem mind olyan iskolába szívták a tudományt, ami templom (vagy zsinagóga) mellett volt. De ím csak egyszer a betűvetők, lenyomott orgonasípok módjára, az Úrnak 1948-ik esztendejében nekitámadnak a felekezeti iskolának. Nekik ugyan a felekezeti iskola jelenével lett volna bajuk (nekik s a gazdáiknak), de a stratégia szabályai szerint persze nem frontáhsan támadnak, hanem először is a múltat, a felekezeti iskolák múltját kezdik veretni nehéz gyanúsításokkal. No ezek közt volt olyan is, ami túllőtt a célon... Azt mondja például egyszer egy7 paraszt a papnak:- No találja ki tisztelendő úr, hogy ki áll most itt az én személyemben tisztelendő úr előtt? Milyen származás? A pap elmosolyodik. Könnyű a kérdés. Azt mondja:- Ország Bodnár Mihály becsületes paraszti ember! Az ember fejet ingat: 95
