Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Megemlékezés Sjabó Lajos* Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból Pannóniából, 1948. „Oh, a kimondhatatlan Kínt mondd ki, néma jel!” (Arany János: Károlyi S.) I. Irtanak akkor anno ki tudja hányat irtanak, mikor elkészült a Takta- parton a prédikátori kertben a WC. Homály lengi körül eredetét, mint a nagyon nagyon régi dolgokét. Az bizonyos, hogy mikor ő épült, császá- rok-királyok uralkodtak még a földön (hol vannak ők?), s az országoknak más határaik voltak, mint ma. A WC íme túlélt országhatárokat, túlélt eszméket (oh mennyi szállott azóta temetőbe). Időt állóbb lett dinasztiáknál, hadseregekkel és imákkal védett gránicoknál, theologiai irányzatoknál, sok mindennél. Időt állóbb volt a prédikátoroknál is (pedig: „papot, szamarat halni látni ritkaság!” — mondja a közmondat). Egész lelkészi generációk használták, majd tűntek el a múlandóságban, míg ő megmaradt. Alit az elemek támadásában is (noha nem cementből készült. Hol volt még akkor cement, mikor ő keletkezett? S ha meglett volna is már a cement, a szegény eklézsia bizony nem abból építette volna őt akkor sem: „Még mit nem a papnak!” felkiáltással). Nád volt a teteje, s erősen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a nád nem időt álló dolog, mert meg vagyon írva szakkönyvekben, hogy a nádtető megmarad, száz esztendeig is, tehát időt állóbb az emberi nemzetnél. (A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő!”) S ha megavult a fedelén egy-két nádcsomó, esős időben figyelmeztette a csepegés a prédikátort, s a harangozóval új nádkévét vettetett a résre. Közel volt az anyag, pár lépésnyire ott suttogott a taktai nádas. Gerendái nem cédrusból valának ugyan, de a magyar sittimfából, akácból eszkábálta néhai ács (oh, hol porlik már az ő keze?). Tél, tavasz, nyár és ősz eljöttek százszor is talán, vagy ki tudja: kétszázszor is, havak, esők, viharok, napsütések, szelek látogatták, próbálták rajta erejüket, rendületleDr. Szabó Lajos református lelkész, egyháztörténész, néprajzkutató, teológiai tanár, 100 éve született. Az iskolák államosítása során írt - eddig publikálatlan — szarkasztikus művének közreadásával emlékezünk reá. 87