Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Magány kontra közösség

Magány kontra közösség

nyék országának igézetében a gyermekeket érintetté tenni igazán örömteli és hálás feladat. Azonban a szülők megnyerése nélkül, az ő életfolytatásuk ellentétes bizonyságtételének árnyékában maradandó gyógyulást csak remélni lehet.19

Mindezek következményeivel számolva, mégis alaptételezve a helyzetet, ökumenikus szellemben jelenthetjük ki Reinhold Niebuhr, Martin Buber és Demant jótállásával, hogy az a közösség, amelyik nem foglalkozik, és nem mélyül el az embert az embertársával összekötő kötelékek megismerésében, nem segíthet Isten és ember kapcsolatának rehabilitásában.20 „Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szered a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent akit nem lát.”21

Hamvas Béla a XX. század tudós életművésze a közösséggel kapcsolatban azt tanácsolja, hogy fel kell vállalnunk, hogy' felelősek vagyaink a másik emberért. O még tovább is szigorít ezen a tételen, mert szerinte minden ember sorsáért elszámolással tartozunk. „Ez a kollektív felelősség tudata, amin az emberiség úgy nyugszik, mint a Föld az ősgenezis kozmikus tenyerén.”22

Miután ráébredünk, hogy' ezt senki helyettünk nem fogja elvégezni, akkor Hamvas igen meredek kijelentést tesz. O nincs kibékülve a közösségekkel úgy általában sem. A saját életére is úgy tekintett, mint egy örök sóvárgás a valódi közösség után. Nehéz róla elképzelni, hogy' bárkire is vágy'ott, hiszen a könyvtári állásában megközelíthetetlensége nyilvánvaló volt. A kiadópultján, ahol a kölcsönzéseket kellett volna regisztrálnia, két óriási kupac könyv mögött, elbarikádozva dolgozott saját sorskatalógusán. Fellélegzés volt számára a Sziget—mozgalomban a Herényivel kötött barátsága, majd később pedig a csütörtöki beszélgetések Tábor Bélával és Szabó Lajossal.

Hamvas részletes felsorolást tesz, hogy' az alapvető közösségeknek, amiben élünk, pl.: gazdasági, morális, nyelvi, faji, népi, szellemi, nem közösség teremtő, hanem romboló szerepük van.23 Tehát a klikkesedés, a hasonló hasonlóval barátkozik elképzelése, csak tovább darabolja az amúgy is keresztbe kasul széthasogatott emberiséget. Persze tévednénk, ha eredménynek könyvelnénk el a politikai lobbizás szintjén egy' asztalhoz telepedő nemzetek tárgyalását. Az amerikai álom után az öreg kontinens álma itt valósul meg a szemünk előtt. Az önmagunkban hordozott ellentmondás csak a történelmet szemlélő embernek beszédes — Hitler —

19 Yö. Zulehner, Paul M.: Igen a vallásra — nem az egyházra? In: Az egyház a 21. században. Kálvin. Buapest, 2004. 12.

20 Nisbet, Robert: A közösség keresése, PoLíSz, 2003. június — július, 71. megjelenés, 28.

21 1 Ján 4: 20.

22 Hamvas Béla: Ünnep és közösség. In: A láthatatlan történet, 244.

23 I.m. 247.

75