Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Magány kontra közösség

Magáky kontra közösség

Vajon a gyülekezeteinkben betöltött szerepek, posztok mennyire keltik a hordozóikban a státusz érzését. A lelkipásztor, főgondnok, temetőgondnok, pénztáros, presbiter, egyházfi, harangozó, különböző bizottsági tag a helyzete magaslatán áll, belátja feladatának fontosságát, vagy csak fontoskodik? Hozzájárul-e a gyülekezeti közösség ahhoz, hogy az egyház tagjai a helyükön érezzék magukat?

Talán sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint 50-100 évvel ezelőtt. Némely lakótelep külön városrésszé növi ki magát, a néhány hektáron élő több 10.000 emberrel. Egy pontházban akár egy kisebb falunyi lakó is élhet néhány emeletnyire egymástól. Mégis az elszigeteltség, a perifériára sodródott személyek száma nő. Az élelem, a munkahely, a lakás kérdésköre a nyugati civilizációban megoldódni látszik. Ezzel egy időben viszont felmerül az újabb szükségleteknek a kérdése, „s ezek a spirituális hitre és társadalmi státuszra vonatkoznak.” 15

Közösség = utópia Hamvas Béla nyomán?

A közösségek ébresztése nem egyszerű feladat. Lehet papíron akár több száz lélek is, de megmozdítani, az erekben újraindítani a keringést heroikus erőfeszítés. Pedig csak így lehet, eljuttatni minden sejthez az ereken keresztül az oxigént. Biztosítani róla minden egyes tagját a gyülekezetnek, közösségnek, egyesületnek, hogyT számon van tartva, gondolnak rá a többiek, sőt hiányolják. A helye üres, nincs, aki betöltse - nem tudja betölteni más.

A közösségekben rejlő megbecsülendő tartalékokat és lehetőségeket a civil világ is felismerte. Külön tudományág szerveződött köré és képzési formát is kapcsoltak hozzá közösségfejlesztés néven. HEFOP projekt keretében pedig elindult a „Képzők képzője”, ami a települések, közösségek kulcsembereinek szemléletváltását célozta meg. Ezzel a háttérrel kistérségi műhelyek jöttek létre. Jeles találkozási pontjuk Kunbábonyban a Civil Kollégium. Céljuk a települések közötti együttműködések szorgalmazása, a helyi közösségek öntudatra ébresztése. Személyes interjúk során a vélemények és igények felmérése, továbbá az erre adható önkéntes és pályázati stratégiák kidolgozása. Ennek véghezvitelét a lakosság széleskörű bevonásával, a helyi erőforrások számbavételével és közös jövőkép megfogalmazásával kezdték meg.

A kezdeti sikerektől, vagy' az együttlét örömének a megtapasztalásától, esetleg a felszabadult beszélgetések hatására sok helyen eufórikus állapotba kerültek az emberek. A lelkesedés a tapasztalt, sokat próbált közösségfejlesztőket is meglepte. Az emberekben ott buzgott a tenni akarás, a változtatás igény’e. Csakhogy a közös cselekvéshez elsődlegesen egyetértés szükséges. A mámor elillanásával rögtön megfogalmazódtak a 11 *

11 Nisbet, Robert: A közösség keresése. In: PoLÍSz, 2003. június-július, 71. megjelenés, 38.

73