Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Magány kontra közösség

S~alay László Pál

lönleges- esemény után ragadtak az illetőre pl.: „Szmöre, Torkos, Kacsa, Gyűjtő, Moha, Porc, Bubó, Golyó, Béka, Ezredes. Valahogy úgy, ahogy meg volt a falu bölcse és bolondja.

Az új generáció a kor adottságait egy másik, beavatottabb szinten használja. Az interneten a különböző virtuális közösségek teljesen elszippantják a fiatalokat a grundról. Az álarcok, a fiktívnevek, hamis élettörténetek gyártása számukra csak játék. Van, aki innen tanulja az életet. Nap mint nap friss kreálmányukkal utaznak a világ leggyorsabb sztrádáján. Koccanások, balesetek, sérülések így fizikai érintkezés nélkül is történnek. Hiszen az ifjúság a legnagyobb csatáját nem a testével vívja, hanem a leikével. A lélek érzékeny húrjai viszont ott lapulnak a Chat-szobákban, a virtuális közösségi tereken (mvvip, iwiw, ppl), rákapcsolódva az infomiáció szűrés nélküli áradatára.

A 90-es évek elején nem csak étteremhálózatok, multinacionális cégek terjesztették ki csápjaikat Magyarországra, hanem elérte a fiatalokat az amerikai egyetemisták kulturált szórakozása, a szerepjáték. AD&D, Rolemaster, Shadowrun, Cyberpunk 2020, majd magyar nyelven a M.A.G.U.S, Középfölde különféle, teljesen kidolgozott univerzumain csellenghettek a kalandorok. Ha valaki a múlt világába vágyott törpök, elfek, troliok közé és karddal, pajzzsal, lóháton akarta kivívni igazát, az a fantasy-t választotta. Mások a jövővel kacérkodtak, akik hekkerkedésre, idegi huzalozásra és más képességjavító implantátumokra vágytak, azok a sci-fi-re szavaztak.

Ezekben a világokban könnyén el lehetett veszni, hiszen kitalált, generált karakterekkel játszották a történetet. így könnyen válhatott egy sikertelen fiatal a fantasy vagy sci-fi világ rabja, ahol úgy' érezte, képes elbánni a rárontó szörnyekkel. Mondhatni, ez még a közösség szempontjából egy áldásos állapot volt, hiszen klubok és új baráti körök jöttek létre, ahol élőben találkoztak, hogy közösen éljenek át izgalmas, élményekkel teli történeteket a képzelet világában.

A fiatalok között szintén tapintható a státusz keresése. Előfordul, hogy az a gyermek, aki nem tud a tanulmányokban vagy sportban kiemelkedő lenni, és így elnyerni a többiek megbecsülését, az osztály bohóca címet vívja ki. A státusz érzés szükségességére had álljon itt néhány sor egy klasszikustól, Molnár Ferenctől: „A hátulsó rész a fatelep, ez volt minden egyéb: ez volt a város, az erdő, a sziklás hegyvidék, szóval minden nap az volt, aminek aznap kinevezték... Négy-öt ponton volt az erőd, és minden erődnek megvolt a maga kapitánya. Kapitány, főhadnagy, hadnagy. Ez volt a hadsereg. Közlegény, fájdalom, nem volt csak egy... Talán nem is kell mondani, hogy ez az egyetlen közlegény Nemecsek volt, a kis szőke Nemecsek.”14

14 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Kriteon Könyvkiadó. Budapest, 1982. 17.

72