Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Magány kontra közösség
Magány kontra közösség Elizáimba kell hurcolnia, ha megkötözve is, ha korbáccsal is, ha holtan is.” 6 A közösségbe tartozás sokkal inkább egy kiváltságos érzést kell, hogy jelentsen. Ha nincs vágy a szívben, ha nem ébred szenvedélyes tűz a másik látására, akkor az együttlétben sem lesz meg az öröm. Sajnos közössé- geáik szomorúsága valóságos. Gyülekezetek és lelkipásztorok eszközte- lennek érzik magukat a gyéren látogatott alkalmak miatt. Törvényekkel tereljem vissza a híveket a templomba? Legyen jelenléti ív a presbiterek, egyházfik és konfirmandusok számára? No de a többiek? A felelősséget valakinek hordozni kell, Jakab levele is erre tanít: „...aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”7 S ott hullámzik belsőnkben a 397. dicséret, mint egy hömpölygő folyam: „Egy lélekért se érjen vádja téged / Hogy te miattad nem látta meg Öt.” A távolmaradók sokszor nem is tudják, hogy mi az, amiből nem kérnek. Nem próbálták, nem gyakorolták, elfelejtették a közösséghez tartozás élményét. Nehéz feldolgozni a gyülekezeteknek azt a krízist, hogy nincs visszaút a tegnap világába, a tömött templomokhoz. Nem sirathatjuk sokáig a keresztyén egyenkultúra leáldozását. A túlélésre kell berendezkednünk, akár hosszú távon is, mert nem tudjuk, hogy' mikor jön vissza az egyház Ura, Jézus Krisztus. Igyekezzünk betölteni küldetésünket, mert Ö nem lett hűtlen hozzánk, váltságműve olyan hatásos ma is, mint 2000 évvel ezelőtt. A lelkigondozói és prófétai feladatunk szem előtt tartása közben nem feledkezhetünk meg a trónbitorlókról, akik istenségéről meg vannak győződve a tömegek. A nagy hitető nem változtat bevett módszerein: pénz, tekintély, hatalom — a bűn legkedvesebb melegágyai.8 Az átrajzolt térkép Mi segített eddig a személy és a közösség önmeghatározásában és aktivizálásában? Honnan zuhantunk ki? Milyen erő az, ami ilyen ellentmondást nem tűrő jelzésekkel tart vissza attól, hogy7 újra birtokoljuk önmagunkat és társadalmi kapcsolatrendszerünket? Magyarázatul szolgálhat, hogy' komoly7 földmozgások, belső megrendülések, vulkánkitöréshez hasonlítható felfedezések történtek. Az egyén eddig biztosnak hitt, az életre írt játékszabályai érvényüket vesztették. A „megváltó kontextusból”, amibe bele volt ágyazva az ember, hirtelen kiszakadt és új viszonyítási rendszerben találta magát. Az ember fontosnak, főszereplőnek érezhette magát a világmindenség színpadán, egészen addig, amíg az arisztotelészi Föld központúságnak véget vetett a 6 Hamvas Béla: Ünnep és közösség. In: A láthatatlan történet. 244-245. 7 Jak 5: 20b 8 Vö. Kock, Manfred: Az egy7ház jövője. In: Egyház a 21. században. 5-8. 69
