Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Magány kontra közösség
S^alay László Pál Magány kontra közösség Pozicionálás Lassan érsz fel a templomhoz. Élvezed, ahogy az árnyas fák levelei között a napsugár játszik veled. Mintha bújócskáznátok, de olyan tessék-lássék módon, ahogyan a felnőtt szokott a kisgyermekkel. Már bújik is rögvest nagy elánnal a piciny emberpalánta, de alig várja, hogy rátaláljanak és megsimogassák a buksiját. A délutáni fény is így simít homlokon, ahogy lehajtott fejjel a templomba lépsz. Megvagy, kiáltja a Nap, de te eltűnsz a három méter magas templomajtóban. Odabent nem fészkelődsz, nem kell keresned a jó pozíciót, hogy ne takarjon oszlop mennyei jelenést, már nem is tudod, milyen régóta nem vársz. Szivacsos ülőhelyre és énekeskönyvre lelsz. Istenhez jöttél, fogadóórája változhatatlansága miatt állandó. Nincs olyan, hogy most rosszkedvű, vagy esetleg engedékenyebb, mint máskor. „Téged kereslek Uram, ki nem emberkéz alkotta hajlékban lakozol, de távolról a betlehemi csillag működő adóvevőnek tűnt. Hozzád vágyik lelkem..de érzed cikázó gondolataiddal egyedül vagy. Isten nem ült melléd a padba, nem néz be rád a templom gótikus ablakain keresztül. Csak te vagy és a templom, valamelyik nincs jól kalibrálva. Megpróbálod újra... „bárcsak elárultad volna Mózesnek — Vagyok, aki vagyok. — Én vajon ki vagyok?” „Ml Atyánk, aki a mennyekben vagy”... hallod a halkan feltörő szófoszlányokat. Ajkaid önkéntelenül követik az ősi mintát. „Szenteltessék meg a te neved.” A név. Az áldott név. Szól az imádság a templom két sarkából egyenest az ég felé, háromszöget zárva be a csillaggal. „Mint a mennyben, úgy a földön is.” Amikor eddig eljutunk, már itt van O is. A Földön is. Közösségre léptél az atyádfiával és a Mindenhatóval. így együtt. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott leszek közöttük. Detronizáció Az élmény hatása alatt nem tudok szabadulni Tábor Béla elfeledett gondolatától: „Minden találkozásból születik”.1 A hiteles válasszal, hogy milyen hosszú, kacskaringós, vargabetűkkel tűzdelt utat kell bejárni egy—egy szeméinek, ameddig oda nem ér a találkozás szentélyéhez, adós vagyok magamnak. Amikor nem csak gerincre feszített testek üszkösödni kezdett Tábor Adám: Találkozás a centrumban. In: Szellem és költészet. Kalligram. Pozsony, 2007. 63. 67
