Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Teológiai-etikai kérdések az első kótábla parancsolataiban Vannak, akik a mai napig megkérdőjelezik a keresztyén vasárnap szükségességét, hiszen nem kellene túlzásba vinnünk bizonyos napok tiszteletét. (Kolossá 2:16) Valóban nem szabad törvényeskedően kezelnünk a vallásos élet külsőséges formáit. A külső formák hiánya viszont (hagyományok, szokások, berögződött istentiszteleti időpontok) szintén problémát jelent. Két ellentétes veszély van. Az egyik az, hogy a vasárnapból törvényeskedő és unalmas napot csinálunk. A másik az, hogy nem tiszteljük az istentiszteletnek és Isten megtalálásának ezt a különleges alkalmát. Ha a vasárnapot az élvezetek, és nem Isten napjának tartjuk, akkor nincs (lelki értelemben vett) iránytűnk, amely mindig észak felé mutat. Megváltás és megszabadítás Segít, ha úgy látjuk a szombatot — és annak analógiájára a vasárnapot —, mint ami része a megváltás nagy körforgásának, amely Izráelben magába foglalta a szombatéveket, illetve a jóbel-évet (hétszer hét év), amikor a rabszolgákat szabadon engedték, az adósságokat elengedték és a földeket visszaadták az elszegényedett családoknak. Ez volt a megvál- tás/szabadítás rendje. A vasárnapnak ma is a Krisztus által elhozott nagyobb üdvösségre kellene mutatnia. A szombat/vasárnap nem egy elszigetelt nap, hanem része az üdvtervnek, az idő, a munka és a megkötöttségek alóli felszabadulásnak, annak része, hogy mindent visszaadjunk Istennek és felebarátunknak, hogy megszabadulhassunk bűneinktől, attól, hog)? abszolutizáljuk saját életünket és céljainkat, hogy megszabadulhassunk a társadalmi igazságtalanságoktól. Nyugalmunkat Őbenne kell megtalálnunk, ha fel akarunk hagyni a gazdagság, a hatalom, a hírnév és a vég nélküli szórakozás hajszolásától. Technikauralta, kapitalista és szórakozásközpontú társadalmunkban egyre megszokottabb, hogy az üzletek vasárnap nyitva vannak, a gyárak vasárnap is üzemelnek. Ha tovább növekszik ez a tendencia, eljutunk majd odáig, hogy a családnak nem lesz többé saját napja, nem lesz külön nap egy kis elcsendesedésre a társadalomban, nem lesz külön nap az istentiszteletre. A keresztyéneknek politikai ráhatással kellene megtartani a vasárnapot szabadnak minden szükségtelen munkától. Mindannyian tudjuk természetesen, hogy az irgalmas, jótékony cselekedeteknek, például a kórházakban és öregotthonokban folytatódniuk kell, mint ahogyan a közbiztonságot szolgáló tevékenységeknek: a rendőrségnek és a tűzoltóságnak, a börtönöknek stb. is. Sok olyan kereskedelmi egység van azonban, amelyik régen zárva tartott vasárnap — például nagy üzletközpontok, éttermek és sportlétesítmények —, mára azonban a vasárnapi szórakozási és kikapcsolódási tevékenységek főbb színtereivé váltak. A keresztyéneknek meg kell próbálniuk úgy beosztani munkájukat, hogy a vasárnap szabad maradhasson. Még ha dolgozniuk kell is, sok esetben lehetőség van arra, hogy részt vegyenek egy istentiszteleti alkalmon. Mivel sokan vasárnap amúgy is csak egy istentiszteleten vesznek 63
