Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Teológiai-etikai kérdések az első kötábla parancsolataiban tent hibáztatnom. Még komolyabbá válik a dolog, amikor szent háborúkról és egyéb kérdéses cselekedetekről beszélünk és azt mondjuk: „ez Isten akarata”. Vigyáznunk kell, amikor azt mondjuk, hogy ezt vág)' azt a döntést azért hoztam, mert Isten azt mondta nekem. Ez egyértelműen azt jelenti, bog)' senki sem kérdőjelezheti meg döntésünket. Vajon hányszor használjuk fel így Isten nevét, hogy elkerüljük döntéseink bírálatát? A vallásos emberek ki vannak téve annak is, hogy Isten nevével kegyesen visszaéljenek. Az istentelen ember azért átkozza Isten nevét, mert nem tiszteb Istent. Olykor azonban becsapjuk magunkat azzal, hogy kegyesen beszélünk Isten nevéről, holott az ilyen kegyes beszéd valójában az önelégültség formája. Jézus akkor mutat rá erre erős formában, amikor az önelégült vallást bírálja a Máté 24-ben. Amikor a vallási vezetők önelégültek vagy másféleképpen visszaélnek helyzetükkel, ez is az Isten nevével való visszaélést jelenti, hiszen ők arra kaptak elhívást, hogy képviseljék Isten akaratát. A Szentlélek elleni bűn A harmadik parancsolat lényegi jelentése az, hogy nem szabad meggondolatlanul vagy lázadozva beszélnünk Istenről. Amikor Jézus az Isten Lelke ellen elkövetett bűnről beszélt (Máté 12:31), szavai hátterében az állt, hogy Isten munkáját a Sátánéval azonosították. Ha tehát a gonoszt jónak mondjuk, és a jót gonosznak, olyankor Isten Lelkét sértjük meg, Aki azért küldetett, hogy az igazságosság és az igazság útján vezessen bennünket. (János 16:8kk) Ez nemcsak annak kérdése, hogy mit mondunk, hanem hogy mit gondolunk és cselekszünk. A harmadik parancsolat mélyebbre hatol annál, mint ahogyan azt időnként képzeljük. Egy név adatott az ég alatt Amikor Isten nevéről van szó, a következőkre is oda kell figyelnünk: Jézus Krisztus mindenek fölötti nevet kapott (Fihppi 2:9), az egyetlen nevet, mely által üdvözülhetünk. (ApCsel 4:12) Jézus Krisztussal kapcsolatban viszont az is igaz, hogy „Nem mindenki meg)' be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21) Látjuk, hogy az Úri imádság első kérése így hangzik: „szenteltessék meg a te neved.” A későbbiekben ez úgy van meghatározva: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.” A Heidelbergi Káté a következőképpen fogalja össze ezt a kérést: 61
