Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban

Teológiai-etikai kérdések az első kötábla parancsolataiban

A harmadik parancsolat lényege nem pusztán etimológiáról szól, hanem Isten tiszteletéről nevének tiszteletben tartása által. Amikor Isten kijelentette nevét Mózesnek az égő bokorban, Isten egyszerre kijelenti és ehejti nevében lényegét. Megértjük, hogy a Jahve azt jelenti: „Vagyok aki vagyok.” Ez egyben azt is magában hordozza, hogy Isten lesz aki lesz. Ez azt is jelenti, hogy Isten megígéri, hogy velünk lesz, amint O van, Úrként és Szabadítóként. Szabadítóként Isten kijelenti jóságát és reményt adó ígéreteit. Úrként fenntartja szuverenitását: mi nem irányíthatjuk Istent, sem Isten nevét nem uralhatjuk. Sőt, Isten neve az Ószövetségben előfordul úgy is, mint az Örökkévaló, a Jelenvaló, a Király, a Szent, a Felséges stb. Hasonlóképpen Jézus mondhatta magáról azt, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Én vagyok az ajtó, az igaz szőlőtő, a Jó Pásztor. Amikor a Szentlélekről beszélünk, egyéb neveket is találunk a Bibliában: Segítő és Vigasztaló, az igazságra vezérlő.

Isten sokféle neve segít megérteni valamit abból, hogy kicsoda Isten és mit akar nekünk kijelenteni. A Biblia olykor egészen röviden fogalmazza meg: „Isten szeretet.”

Amikor „Isten nevének titkáról” beszélünk, azt akarjuk ezzel kifejezni, hogy nem szabad azt gondolnunk, mi mindent tudunk Istenről. Mint ahogyan Mózes is megtapasztalta, amikor Isten kijelentette neki a nevét: szent távolságnak kell lennie Isten és mi közöttünk. Mi, akik teremtmények vagyunk, nem feltételezhetjük, hogy istenek vagyaink, de abban örömünket lelhetjük, hogy Isten képére teremtettünk. Mi, akik bűnösök vagyaink, nem feltételezhetjük, hogyr méltók vagyaink Isten szere - tetére, de örömünket lelhetjük Isten nekünk adott kegyelmében és bűnbocsánatában.

Elkerülhetjük-e Isten nevének hiába való felvételét?

Mindannyiunk előtt ismertek azok az alkalmak, amikor Isten nevét meggondolatlanul említjük meghökkenésünkben, vagy átkozódásként, amikor dühösek vagyaink. Jézus szerint ugyanígy' nem jó, amikor Isten nevét például varázsszóként használjuk vagy végtelenül ismételgetjük az imádságban. (Máté 6:7) Nem szabad úgy' használnunk Isten nevét, mintha azzal akarnánk Öt irányntani!

A második parancsolat kapcsán már esett szó arról, hogy' fennáll a teológiai bálványimádás veszélye a teológusok, lelkipásztorok és egyházak munkájában. Ezt most meg kell ismételnünk Isten nevének használatával összefüggésben is. Olyan sok minden elhangzott már Isten ellen, Isten nevében, olykor félig hallgatva Istenre, máskor kifacsarva vagy éppen valóban Isten szavát közölve. Ahogyan azt Jézus mondta: az ilyen démoni- kus dolgokat csak imádság és böjtölés révén lehet kiűzni. Ha el akarjuk kerülni Isten nevének helytelen használatát lelkipásztori munkánkban, akkor újból és újból a következő lépéseket kell megtennünk lelki elkötelezettségünkben:

59