Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Frank Sawyer Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd! A név tisztelete A harmadik parancsolat Isten tiszteletéről tanít tovább. Nemcsak más isteneket nem szabad imádnunk, nemcsak istenképeket nem szabad gyártanunk, de arra is vigyáznunk kell, hogyan beszélünk Istenről. Mint ahogyan használhatjuk valaki nevét, vág)' beszélhetünk valakiről tisztelettel vagy tiszteledenül, ugyanez megtörténhet Isten nevével is. Amikor tisztelünk egy nevet, ezzel a személyt tiszteljük. Megnevezni valakit azt jelenti, hogy az illető egész személyéről, életéről és tulajdonságairól beszélünk. A nevek nem üres szavak, hanem nagyon személyes és sajátos jelentéssel bírnak számunkra. Kapcsolatot jelölnek. A harmadik parancsolatban nagyon személyes a megszólítás: az Úrnak, a TE Istenednek nevével ne élj vissza! Igazságtalan lenne visszaélni annak az Istennek a nevével, Aki kiszabadított a fogságból. Természetesen Isten nem olyan, mint egy másik ember, O szuverén Úr, ezért „Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt, szent öltözetben!” (Zsoltár 29:2) Isten nevének titka Shakespeare a következőt írta egyik drámájában: „Mi is a név'? Mit rózsának hívunk mi, / Bárhogy ne vegyük, éppoly illatos(Rómeó és Júlia, II, ii, 1- 2) Ez azt jelenti, hogy nem maga a szó az, ami számít, hanem a dolog lényege maga. Ugyanakkor sok név jellemző tulajdonságokra mutat rá. Vannak olyan fafajták, melyeket „örökzöldnek” hívunk, a fák egy lényeges vonását jelölve ezzel. Ezek a fák nem hullajtják el levelüket, mint a „lombhullató” fák. Tűleveleik vannak, és egész éven át zöldek maradnak. Ha ezek közül néhányat „karácsonyfának” hívnánk, akkor máris tudnánk, hogy milyen fákra gondolunk, és mire is használjuk őket a keresztyén kultúrkörben. Gyakran utánanézünk szavak etimológiájának, hogy jobban megértsük jelentésüket. Sok szónak idegen gyökere van, és mint minden tudományterületen, a teológián belül is fontos jelentéseket találunk a görögben és a latinban, melyek segítenek a dolgokat jobban megérteni. Sőt, a héber és a görög értése abban is segít, hogy figyelmesebben és sokszor újszerűén olvashassuk a Bibliát. A Bibliában található neveknek megvan a maguk jelentése. Olykor hangsúlyos az, hogy egy nevet azért adtak, hogy azzal eg)' lényeges jelentésre mutassanak rá. Vegyük például „Jézus Krisztus” nevét: azt jelenti, hogy Felkent Szabadító. Tudjuk azt is, hogy a „felkent” szó a Messiás szó, és tudjuk azt is, hogy a görög „Jézus” szó a héber Jósúából származik, ami azt jelenti: Jahve megszabadít. 58
