Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Frank Sawyer A vallás mint projekció Az ókori görög filozófus, Xenophanész látta, hogy különböző emberek és kultúrák saját istenképeket teremtettek meg. Azt mondta, hogy nemcsak a különböző kultúrák vagy fajok teremtik isteneiket a maguk képére, hanem ha a lovak tudnának rajzolni, lónak ábrázolnák az isteneket. Sokkal később, 1841-ben Feuerbach azt mondta, hogy a vallás projekció, a szegényeknek gazdag istenre van szükségük, a betegeknek mennyei gyógyítóra stb.6 Mint ahogyan egy árnyat, eg)' alakot vagy képet ki lehet vetíteni a vászonra, az emberek ugyanúgy vetítik ki saját vágyaikat a mennyre. Az ember megalkotja saját istenképét. Feuerbach valláskritikája azért fontos, mert elmondja számunkra, hogyan torzul gyakran a vallás. A kérdés nem az, hogy a vallás vajon tele van-e ilyen projekciókkal, mert gyakran valóban ez a helyzet. A valódi kérdés az, vajon kijelentette-e magát nekünk az Isten, amiből azt következik, hogy nem minden vallás hamis. Azt is elmondhatjuk, hogy az érvelés kétirányú: ha van összefüggés az emberi szükségletek és vágt ak között az istenséget illetően, akkor ez azt mutatja, hogy' valóban arra teremtettünk, hogy ne csak kenyérrel, hanem az Isten Igéjével is éljünk. Teológiai bálványimádás A teológusokon kívül szinte bárki észreveszi, hogy' a teológia — kiváltképp annak kegyetlen „rabis theologorum” (a teológusok őrültsége) fonnájában — nem csupán betegség, hanem tudomány'os önhittségében és kegy'es önigazolásában hajlamos a bálványimádásra. Teológiai bálványimádás veszélye fenyeget, amikor hermeneutikával foglalkozunk, mivel általában saját értelmezésünket szeretjük legjobban. Ugyanígy' teológiai bálvánvimádás veszélye fenyeget, amikor a rendszeres teológia feladatát vállaljuk magunkra, hiszen leginkább saját rendszerünket szeretjük. A teológia rendszerezése mindig az eszmék és fix válaszok bálvány'ozásával fenyeget. Ne a római katolikusokra, baptistákra vagy lutheránusokra nézzünk! Mi kálvinisták mindig is nagy szisztematikusok voltunk. Az elmúlt száz év során olyan neveket emlegethettünk (az általam leginkább ismert holland tradíción belül) mint Bavinck, Kuyper, Berkouwer, Louis Berkhof, I lendrikus Berkhof és mások. Nagyr gondolataik voltak, de megvoltak a maguk korlátái is. Ok inkább arra tanítanak, hogy' gondolkodjunk, nem pedig arra, hogy' zárt rendszereket építsünk. A teológiát azonban mindig is fenyegeti az, hogy' zárt rendszert építsen. A kálvinisták a mai napig vitatkoznak a „kálvinizmus öt pontjának” szükségességén és értelmén. Vallástörténeti könyvekben mindenhol azt találjuk, hogy' a legtöbb gondolkodó a (szélsőséges) kálvinizmust fatalista rendszernek tartja, mely a kettős predestinációt tanítja, és inkább az iszlámra emlékeztet, mint Jézusra. 6 Ludwig Feuerbach, The Essence of Christianity (New York: Harper and Row). 56
