Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
CsiKESz Sándor valláspedagógiai látása sát továbbra is ott akarja ragyogtatni az evangélikus életben”17 — mondja Csikesz, nem rejtve véka alá azt a véleményét, hogy csak mi nem vagyunk képesek a valláspedagógia kérdéskörében stabil identitástudatról árulkodó, hitvallásos döntést hozni, s ezzel is előrébb lépni. Pedig nemcsak ez lenne égetően fontos feladat, hanem a valláspedagógia tárgykörének tudományos feltérképezése is. Csikesz „A magyar református teológiai irodalom helyzetképe és legközelebbi teendői” című tanulmánykötetben ír a magyar református gyakorlati teológia helyzetéről 1934-ben, és ezen belül szól a valláspedagógiáról, melyről elmondja azt a lesújtó kritikát, hogy ez az a tudományág, mely a legnagyobb elmaradásban van a többihez képest. Hiszen „igen sok termékünk Herbartig sem jutott el”.18 Csikesz a valláspedagógia mély válságának az okát abban is látja, hogy a racionalizmus következtében az egyház életében az istentisztelet helyét elfoglalta a vallásóra, illetve elveszett a katechetikai munka isten- tiszteleti jellege. Joggal állítja, hogy: „Ma csak hivatalosan megállapított óra van a lélektanilag előkészített istentisztelet helyett.”19 Sőt, a vallásóra csupán eg}' lett a többi tantárgya között a herbarti rendszernek megfelelően. Csikesz sarkos megfogalmazásában: „A legveszedelmesebb emberi találmányok egyike az, amikor érvényesült, hogy a vallás is tantárgy, tehát ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint a többi tantárgyat, eg}' veszedelmesebb syllogizmus van csak, amelyik az igehirdetést a szónoklatban látja, ti. hogy a lelkész a retorika törvényei szerint hirdesse az Igét.”20 Bár elismeri Csikesz a herbarti rendszer pozitívumait, mégis kemény kritika tárgyává teszi a vallás taníthatóságáról vallott, mind teológiailag, mind pedig antropológiailag is igencsak megkérdőjelezhető állításait. Eszerint: „Munkája, didaktikája csodálatos, de a logikai falsum ott volt, hogy a vallást is besorozta a tantárgyak közé, úgy gondolkodva, hogy mivel a vallás is — a korabeli racionalizmus tanítása szerint — értelmi szövődmény és organizmus, tehát tanítható ... Ez a megállapítás végzetessé vált a valláspedagógiára! Első tantárgy lett a vallás az egyenlő tárgyak között, hogy majd később lassan utolsó legyen a különbek után.”21 Mindebből értelemszerűen következik, hogy' Csikesz alapvetően elhibázottnak látja a herbarti gyökerekkel és alapokkal bíró valláspedagógiai munka célját, módját és eszközét is. A cél tekintetében tudniillik nincs rendben, hogy az nem több mint „intellektuális, alapos előkészí17 Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága. In: Csikesz Sándor emlékkönyvek, 3. sajtó alá rendezte Módis László, Debrecen, 1941. 14. kk. 18 A magyar református teológiai irodalom helyzetképe és legközelebbi teendői Különlenyomat a Theológiai Szemle X. évfolyamából, Debrecen, 1934. 24. 19 Csikesz Sándor: A valláspedagógia válságának küszöbén, i.m. 11. 20 Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága, i.m. 21. 21 Csikesz Sándor: A valláspedagógia válságának küszöbén, i.m. 10. 29
