Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - FÜGGELÉK - T. S. Eliot: Hamvazószerda (1930)
T. S. Eliot Könyörögj érettünk bűnösökért most és halálunk óráján Könyörögj érettünk most és halálunk óráján. II. Hölgyem, három fehér leopárd ült egy borókafenyő alatt A nappal hűvösében torkig jóllakottan Lábammal szívemmel májammal s azzal ami betölté Kiürült koponyám kupoláját. S monda Isten Megélednek-é e tetemek? megélednek-é E tetemek? És az ami betölté A tetemeket (melyek már kiszáradtak volt) így szólt ciripelve: Mert jó ez a Hölgy És mert gyönyörű és mert Tiszteli a Szüzet elmélkedésben, Világosságunk felragyog. És én, aki titokban vagyok itt Tetteimet felajánlom a feledésnek és az én szerelmemet A sivatag ivadékainak s a tök termésének. Ez majd megújítja Jonhaimat s a szememnek rostjait és leopárdok kiokádta Emészthetetlen részeimet. A Hölgy visszavonult Fehér ruhában, szemlélődésre, fehér ruhában. Csontok fehérsége váltson meg feledésre. Nincs bennük élet. Ahogy én feledve vagyok S feledve kívánnék lenni, úgy feledni kívánnék Ily áhítatban, eltökélt akarattal. S monda Isten Jóslatot mondj a szélnek, csak a szélnek, mert úgyis csak A szél figyel rád. S daloltak ciripelve a csontok Szöcskezenével, szólván Némaságok Hölgye Nyugodt és csüggedő Zilált egészség Emlékezés rózsája Feledés rózsája Elalélt életadó Meggyötört nyugtató Magányos rózsa A Kert maga immár A szerelmek vége Kínok elégje Hol szűnik a reménytelen S a keserűit kínú Betelt szerelem A sehova-út A végtelen ide befut Befejeződik minden 134
