Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - FÜGGELÉK - T. S. Eliot: Hamvazószerda (1930)
Függelék I. Mert nem remélem hogy megfordulok Mert nem remélek Mert nem remélek új fordulatot Hogy tehetséget, látókört cseréljek Ilyesmire törekedni nem törekszem (Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?) Miért sirassak Szokott uralkodást, eltűnt hatalmat? Mert nem remélem hogy tapasztalom A jelen tűnő dicsőségét megint Mert többé nem hiszem Mert tudom hogy többé nem tudhatom Milyen az egy igaz tünékeny hatalom Mert nem iszom már sohasem Ott hol fa virágzik, forrás fakad, Mert semmi se lesz megint Mert tudom az idő mindig idő S a tér csak tér és mindig az S ami létezik csak az időben létező S csak a térben igaz Örülök hogy olyanok amilyenek a dolgok És lemondok az áldott arcról S a hangról is lemondok Mert nem remélhetem hogy visszafordulok Hát örülök, mivel szerkesztenem kell valamit Aminek örüljek S imádkozom Istenhez hogy könyörüljön mirajtunk És imádkozom hogy feledni tudjam Mindazt amit túlvitatok magamban S túlmagyarázok Mert megfordulni többé nem remélek E szavak feleljenek Azért amit tettem s már ne tegyek Ne legyen túl nehéz mirajtunk az ítélet. Mert többé ez a szárny nem repül sohasem De mint szelelőlapát veri csak A levegőt mely immár ritka, száraz Szárazabb ritkább mint az akarat Taníts minket törődni, nem törődni Taníts meg ülni csöndesen. T. S. Eliot: Hamvazószerda (1930) 133
