Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - RECENZIÓ - Kádár Ferenc: Ifj. Fekete Károly: Tudománnyal és a hit pajzsával, Válogatott Makkai-tanulmányok
Kádár Ferenc mennyire egy tudott lenni a legnagyobb kérdésekben, az igehirdetés szerete- tében, az egyház és a misszió iránti elkötelezettségben. Szintén lebilincselő olvasmány Makkai és Reményik Sándor „közös életeszmények jegyében” kötött barátságának történetéről szóló írás. E tanulmány nagy értéke, hogy a szerző e lírai magasságokban megélt kapcsolatot versek és levelek közlésével is dokumentálja. Megjegyzendő: a kötet értékét növeli a Makkai Sándorról és kortársairól készült fényképek közlése is. A III. rész címe Népemmel az egyházért. Itt Makkai életművének egyik kiemelkedő témáját mutatja be néhány tanulmány. Makkai munkásságának valóban az egyik legfontosabb kérdése az egyház és a nemzet fogalmának, illetve e két fogalom és valóság egymáshoz fűződő viszonyának tisztázása volt. E ma is aktuális kérdést Makkai mindig az Ige világosságában, az egyház- és nemzetszeretet őszinteségével tárgyalta. Sokrétű megközelítésének konklúziója a „nemzetnevelő gyülekezet” fogalmában írható le. E helyen mutatja be a szerző Makkai missziói koncepciójának lényegi vonásait, illetve Makkai és Victor János misszióértelmezési vitájának anyagát. A IV. részben Művészetek vonzásában címmel olyan oldalról ismerhetjük meg Makkait, amelyről az egyházban kevesebb szó esik. Már az eddigi tanulmányokban is érintette a szerző az irodalmi tevékenységet, itt viszont részletesebb képet alkot erről. A magyar olvasóközönség jól ismeri Makkai Sándort, mint regényírót - erről az oldaláról összefoglaló módon olvasunk a kötetben. Kevésbé ismertek viszont Makkai költészeti alkotásai és kísérletei. Jó megismerni e kötetből kiadatlan verseit, látni a formabiztonságot, a tartalmi mélységet és az igei alapot. S nagy élmény látni a kötetben Makkai festményeit is! Erről az oldaláról valóban keveset tudhat az utókor. Külön öröm, hogy az utolsó rövid tanulmány éppen az itt, Sárospatakon őrzött vázlatfüzeteinek rajzairól, színvázlatairól, aquarelljeiről tesz említést. Összegezve: a szerző szándéka az volt, hogy átfogja, sokrétűen bemutassa Makkai Sándor gazdag életét, szolgálatát, valamint kitartó küzdelmét, amelyet „tudománnyal és a hit pajzsával” vívott egyházáért és nemzetéért. Hogy e szándék megvalósult, még az sem teheti kérdésessé, hogy a tanulmányokban egy-egy helyen átfedés található. A részek teljes egységben szolgálják az írói intenciót. Illesse köszönet Fekete Károlyt a sok fáradozásáért! Nemcsak azért, hogy e könyv megjelent, hanem mindazért, amit Makkai Sándor életművének megismertetéséért eddig tett. Kádár Ferenc 132
