Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
Hős Csaba Csikesz Sándor valláspedagógiai látása Csikesz Sándor (1886-1940) a 20. század első felében a református egyházi életnek egyik kulcsszerepet betöltő és meghatározó személyisége volt, akinek leginkább igehirdetői és egyházszervezői munkássága ismert szélesebb körben. Pedig a homiletika mellett a gyakorlati teológia másik nagy területének a valláspedagógiának is jeles ismerője, művelője, lelkes harcosa. Talán már származása is arra determinálja, hogy később a pedagógiai, illetve katechetikai munka ne csupán szakmája, hanem hivatása, sőt mi több, életeleme legyen, hiszen felmenői között egy évszázadon keresztül tanítókat találunk.1 Mint kiscsányoszrói lelkipásztor (1911-1924), épp úgy az egyházi élet egyik legkiemeltebb ügyének tekinti a katechetikát, mint később Debrecenben a valláspedagógia professzoraként (1921-1940), s beszédeiben, előadásaiban, írásaiban szinte az őrületig ragadtatja el magát az ügy nánti lelkesedésében. „Egy mártír nemzet, mártír eklézsiájának a feladata vár ránk, mártír pedagógusokra!”2 — mondja eg}" előadásában. Ebben a ma már kicsit túlzónak tűnő, sarkos megállapításban sűrítve fedezhetjük fel Csikesznek a valláspedagógiai munka iránti elkötelezettségét, lelkesedését. Lelkesedése értelemszerűen több, mint a lelkes amatőrök lelkesedése, hiszen lelkipásztori naplója, jegyzetei árulkodnak arról, hogy már falusi lelkipásztor korában komoly elméleti megalapozottsággal, a kornak megfelelő, legmodernebb ismeretekkel felvértezve, és mindig újabb és újabb szakmai ismeretekkel felruházva igyekszik végezni a katechetikai munkát. Az elkövetkezőkben, a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni Csikesz valláspedagógiáját. Természetesen úgy, hogy ábrázolom azt a hátteret, amelyből fakad, és úgy, amint az beágyazódik a 20. század első felének pedagógiai, valláspedagógiai és teológiai trendjeibe. Emellett szeretném felvázolni Csikesz valláspedagógiai elképzeléseinek sarokpontjait, néhány gondolatban hangsúlyozva azoknak mai aktualitását is. Csikesz valláspedagógiai elképzeléseinek a bemutatása során csupán kéziratban fennmaradt jegyzeteire, cikkeire, és nyomtatásban is megjelent előadásaira hagyatkozhatunk. Csikesz e témában (másban sem) önálló, összefoglaló könyvet nem írt, ebben talán korai halála akadályozza meg, illetve az állandó időhiány, ami érthető is sokoldalú lelkipásztori, egyházszervezői tevékenységéből. Sajnos egyetemi jegy1 Csikesz Sándor: A valláspedagogia válságának küszöbén. In: Csikesz Sándor emlékkönyvek 3, sajtó alá rendezte Módis László, Debrecen, 1941. 5. 2 Uo. 13. 23
