Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
Hős Csaba zetet sem adott ki, mert azon a nézeten volt, hogy minden hallgatójának saját jegyzete legyen, s ne a mások fáradtsága által létrejött kompendiumot használja „konzervként”.3 A fennmaradt írások, hozzászólások alapján nehéz rekonstruálni Csikesz valláspedagógiai nézeteit. Hozzászólásait rendszerbe foglalni szinte lehetetlen, hisz részletes, kidolgozott, lezárt rendszert maga sem alkotott. Mégis, talán a töredékekből összeállítható egy váz, amely sok mindenre rávilágít, sőt máig tartóan üzen. Történeti helyzetkép Kezdjük azzal, hogy egy általános történeti helyzetképet adunk annak a kornak pedagógiai, teológiai, valláspedagógiai viszonyiról, melybe Csikesz munkássága beleágyazódik. Ez a kor, a 20. század első fele, olyan időszak, melyben még erősen érződnek mindhárom terület vonatkozásában a múlt hatásai (felvilágosodás, romantika, racionalizmus), de már egészen új, friss impulzusokkal gazdagodik mindhárom terület. Tekintsük át most ezt részletesebben. A pedagógia történetének egyik legjelentősebb állomása annak a pedagógiai rendszernek a megalkotása, melyet Johann Friedrick Herbart dolgoz ki a 19. század első felében, s amely még egy évszázaddal később is elementáris módon meghatározza a pedagógiai gyakorlatot. Herbart klasszikus pedagógiai rendszere egy szilárd filozófiai alapvetéssel rendelkező, zárt, szigorú, koherens rendszer, mely szerint a nevelés célja az erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása. Ezek az erkölcsi eszmék minden gyermekben kialakíthatóak akkor, ha őket célszerű, szervezett, tervszerű nevelő hatások érik. Ezek a nevelő hatások három szakaszban érkeznek a gyermekhez, így a kormányzás, az oktatás és a vezetés szakaszában. A kormányzás szakasza megtöri a gyermek akaratosságát és felkészít a tulajdonképpeni nevelésre. Az oktatás szakaszának feladata a képzetállomány gyarapítása, az ismeretmennyiség növelése, a tudás gazdagítása, mely egyben már a gyermek akaratát, jellemét, erkölcsét is fejleszti. Az oktatás olyan tantárgyi rendszerben folyik, mely a gyermek érdeklődésének két körére épít („megismerés köre” — „részvét köre”), s melyben a hittan ott szerepel a tárgyak között úgy, mint a vallási érdeklődés betöltésére szolgáló tárgy. Az oktatás folyamatát Herbart a formális fokozatok elméletében bontja ki, mely szerint négy fokozat (statikus elmélyedés, dinamikus elmélyedés, statikus eszmélkedés, dinamikus eszméltetés) határozza meg a neki megfelelő didaktikai lépéseket is. A vezetés szakasza az oktatással együtt haladva kialakítja a gyermekben az erkölcsi 3 Czeglédv Sándor: Csikesz Sándor emlékezete Debreceni Tisza István Tudományos Társaság, Debrecen, 1944. 16. 24
