Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Dénes: A hazai iskolázás helyzetének kritikája az 1669-es pataki zsinat tükrében

A HAZAI ISKOLÁZÁS HELYZETÉNEK KRITIKÁJA AZ 1669-ES PATAKI ZSINAT TÜKRÉBEN

előttem, most már látom, hogy ez az arany sárgállik ugyan, de a mértéket meg nem üti”. A franekeri diákkonyhával mások sem voltak elégedettek. A fentebb említett Miskolci Szigyártó János és társai inkább főzettek a városban, mert „ijesztette” őket a főiskola által kínált menü.1« Tőle ugyanakkor - Paksi Pállal ellentétben - azt is megtudjuk, hogy sokféle élményben gazdag utat járt be külhoni tanulmányai során. Ugyanakkor ez a vállalkozás tényleg felemésztette a Teleky Borbálától kapott ezer forintot, sőt még meg is kellett toldani azt 192- vel.19 20

Miskolci Szenczi János ugyan valóban túlzott a peregrináció megítélésében, de az általa felhozott jellemzők nem voltak légből kapottak. Végső soron pedig a peregrináció legfőbb problémája az volt, hogy nem részesedhettek benne any- nyian, mint amilyen mértékben szüksége volt az országnak a legmagasabb szinten kiművelt emberfőkre. Nem is beszélve arról, hogy az alsó- és középfokú iskolákat nem lehetett kiváltani a peregrinációval, sőt az utóbbinak feltétele volt az előbbiek megléte. A külföldi tanulmányút - minden haszna mellett is - ezért bizonyult elégtelennek a nemzet felemelésében. Ezért Szenczi a hosszú távra érvényes megoldást a hazai iskolarendszer fejlesztésében látta. „Vajha... volnának nyilván a Scholáknak, Academiáknak, Gymnasiumoknak is hűséges fautori, volnának szorgalmatos Curatori, volnának kegyes Inspectori és Pre- ceptori, volnának belső tagjai, Tiszteletes Tudós Tanítói, és alkalmas Tanuló Ifjaknak seregei.”21 Mindezek támogatására buzdította elsősorban azt a nemességet, mely a kor látása szerint azért kapta előjogait, hogy a nemzetet gyarapítsa: „Serkennyetek, serkennyetek fel régi Nemes Magyaroknak törsökébül kicsirázott Csemetéi; Kellyetek fel Czimeres Nemességgel, szép értékkel megajándékozott, terhes Országunk gondgyát viselő Atlászi; [...] és a Tudományoknak szükséges s hasznos voltokat elmétekben jól megfontolván, az ügye- fogyott Scholákat, Gymnasiumokat utolsó romlásra jutni ne hadgyátok.”22 Az iskolaügy felkarolása a haza, az ország boldogulását és tekintélyét egyaránt szolgálja, s a boldog nemzet képét orációjának záró soraiban így festi le Miskolci Szenczi János:

Hazánk tellyes lészen Tudós Férfiakkal,

Fényeskedik Földünk Gubernátorokkal,

Respublicánk díszes lész Tanácsosokkal, így tehetünk frigyet szomszéd Országokkal.

Végül megállapíthatjuk, hogy Szenczi János témafelvetése nem volt új. Apáczai Csere János előbb a gyulafehérvári beköszöntőjében — De studio sapientiae - majd a kolozsváriban - De summa scholarum necessitate - már bő évtizeddel korábban súlyos kritikával illette a magyar iskolaügy helyzetét, a

19 Hogy útazott 170 évvel ezelőtt a magyar calvinista candidatus. Protestáns Új Képes Naptár, 1885. 52.

20 Uo. 58.

21 Oratio, 20.

22 Oratio, 22.

113