Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Frank Sawyer vénylő bolygók fölött) és megváltó jelentéssel (Isten, Aki kijelenti szeretetét Krisztuson, az Igén keresztül). Jóllehet a vers a léleknek Istennel való egyesülése felé tartó útjáról szól, Eliot számára ennek kulturális jelentése is van. Később a következőket írta egy, a kultúráról szóló tanulmányában: Ha a kereszténység elvész, egész kultúránk vele együtt vész el. Akkor majd fájdalmak közepette újra kell kezdeni... Keresztény örökségünknek sok mindent köszönhetünk vallási hitünkön kívül is. Általa bontakoztak ki művészeteink, rajta keresztül alkothattunk fogalmat a római jogról, amely oly nagy mértékben járult hozzá a nyugati világ kialakulásához, tőle kaptuk a magán, és közerkölcs fogalmait.30 Mivel Eliot kora óta a nyugati kultúra valóban egyre inkább posztkeresztyénné és erősen pluralizálttá vált, az általa fenntartott nézet aktualitását az idő múlásával egyre pontosabban értékelhetjük. Ugyanebben a tanulmányában mondja azt is: „Egy Voltaire-t, egy Nietzschét csak egy keresztény kultúra képes megteremteni. Nem hiszem, hogy a keresztény hit teljes elsorvadását az európai kultúra túlélné.” Úgy látta, hogy a dolgok olyannyira gyökeresen meg fognak változni, hogy Európa is teljesen más lesz. Térjünk vissza a vershez! A Szó (nagy kezdőbetűvel Krisztusra, János evangéliumának „logosz”-ára utal) azt közli, hogy Isten a világért van: „világvilágító”. Az Isten a világért megfogalmazást Eliot kortárs teológusai használták, mint például Barth, Bonhoeffer és Tillich. Ahogyan most itt a költő, ők is hangsúlyozták az emberi elidegenedés és az isteni kegyelem dialektikáját, valamint Isten „Igéjének” („Szavának”) félreértését és az azzal való visszaélést. A „csillapítatlan világ” kifejezés tartalmazza a folyvást mozgás, ugyanakkor a folyvást Isten ellen lázadás gondolatát is. A „csillapítatlan” az ellentéte annak a nyugalomnak, amelyre a költő ismételten utal, mint ami az Isten hangja meg- hallásának állapota. Eliot a továbbiakban az Ige (Szó) - amely időnként szót- lan lehet - kijelentésének gondolatával játszik,31 Ez eszünkbe juttathatja a Krisztusra vonatkoztatott próféciát: .Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézsaiás 53,7) Eliot lényegében azt mondja, hogy túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy meghalljuk Isten Igéjét (Szavát): Nem a kegyelem helye ez sohasem azoknak, akik az arcot kerülik szüntelen Nem az örvendezés ideje azoknak, akik körül zajongnak s akik megtagadói a hangnak 3° Eliot, „Az európai kultúra egysége”, in A kiiltíira meghatározása. Ford. Lukácsi Huba, Budapest, Szent István Társulat, 2003,143. 31 Itt olyan szójátékokat találunk, amelyeket Lancelot Andrewes püspök is használt. Vö.: Eliot “Lancelot Andrewes”, c. tanulmányát in: Selected Prose ofT. S. Eliot, 185. 60
