Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről

Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről

Ennek a szakasznak egy része feltűnően tele van rímekkel, úgynevezett belső rímekkel a sorokon belül.32 Ez zenei jelleget teremt, a remény háttérdalát, jóllehet a szavak gyakran komorak: elveszett, elpazarolt, nem hallha- tó/hallatott, sötét stb. A kétségbeesés és remény keveredése végigkíséri a verset, zenéje pedig „...képes arra, hogy azonnali hatást váltson ki pusztán hangzásának szépségével”.33

Annak érdekében, hogy kifejezze azt, hogy az emberek - magát is beleérti - megvetik és elutasítják Istent, Eliot a következőt írja:

A fátylas nővér könyörög-e értük

Akik sötétben járnak, akik téged választottak s veled szembeszállnak

Ez kérdés is lehet: vajon kész-e, akar-e a nővér könyörögni, ugyanakkor könyörgés is: a nővér könyörögjön ... A költő pedig különböző kategóriákat sorol fel. „A gyermekekért a kapu előtt”, akik lehetnek azok, akik közel vannak a mennyei királyság kapujához, ugyanakkor „kik nem akarnak szökni s nem tudnak könyörögni”. Ók az ártatlanok. Ott vannak aztán azok is, akik bántanak és azok, akik rettegnek és azok, akik nem tudják, hogyan mondjanak igent hitükre.

A jelenet „A kert sivatagjában a szomjúság sivatagjának kertjében” ér véget. Ez kétség és hit dialektikája, a választás és a szembeszállás küzdelme, a dilemmával járó marcangolódás. Nem tudjuk, hogyan kerüljük el a kísértéseket a világban, és azt sem, hogyan tiszteljük Istent helyesen. Nemcsak a zarándok útja (John Bunyan: The Pilgrim’s Progress) létezik, hanem a zarándok meghátrálása is (C. S. Lewis: The Pilgrim’s Regress).

Egy refrén ismétlődik háromszor teljesen vagy részben: „Ó, én népem, mit tettem tevéled.” Ez a Mikeás 6,3-ból jön és a nagypénteki liturgia része, mint amit Krisztus is mondhatott volna a kereszten. A teológiai alap, amely végigvonul a versen: az elveszetteket kereső Isten teológiája.

Hatodik rész

Az utolsó részben Eliot a vers első soraira emlékeztet, egy kis változtatással: „Bár nem remélem, hogy megfordulok”. Ami úgy kezdődött, hogy „mert nem remélem”, majd lett belőle „nem remélhetem”, mostanra „bár nem remélem”. Azt mondja Eliot, hogy ingadozik, de a „bár” azt jelenti, hogy a megfordulás már bekövetkezett, még akkor is, ha a megfordulás még csak a kezdet:

Haszon és veszteség közt ingadozva járok

E kurta közben, ahol átfutnak az álmok

Születés, meghalás közt ez álmokjárta félhomályban

(Áldj meg, Atyám) bár nem kívánom, hogy mindezt kívánjam

Nyitott ablaktól gránitpart felé 3

32 Például: found/resound, mainland/rainland, place/grace/face; rejoice/noise/voice.

33 F. O. Matthiessen: The Achievement of T.S. Eliot: An Essay on the Nature of Poetry, Oxford University Press, 1958, 114.

6l