Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében

Rácsok Gabriella

tem, hogy próbálják ki az erőmet, és kívánságom teljesült. Te vagy a próbatétel.” Élete abban kapott értelmet, hogy Tomast szereti, ugyanakkor bevallja „Teljesen hiányzik belőlem annak a képessége, hogy kimutassam szerelmemet. Egyáltalán nem értek hozzá. ... Szeretlek és érted élek. Vegyél és élj velem.”

Gibson szerint Marta levele a délelőtti istentisztelet és az úrvacsorái liturgia fényében szoteriológiai jelentőséggel bír. A levélből megtudjuk, hogy Martának nyáron ekcémája volt, mely undorral töltötte el Tomast. Gibson az ekcémás Marta alakjában az ézsaiási szenvedő szolga kiábrázolását látja: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.” (Ézsaiás 53,2-4) Marta a levél végén az igazi emberi eucharisztiát ajánlja fel Tomasnak: 60 „Vegyél és élj velem.” Ketcham értelmezésében is az önfeláldozás szavai ezek, a krisztusi „vegyétek, egyétek” visszhangzik benne.6’ Bergman szerint a krisztus-szimbólum Marta alakjában teljes mértékben post facto racionalizálás. Ekcémájának semmi köze nincs a stigmákhoz.62 *

Marta alakja nem felel meg annak a feltételnek, mely szükséges lenne ahhoz, hogy krisztus-metaforaként értelmezhessük. Akkor állná meg helyét ez az értelmezés, ha egyrészt a Krisztusra való utalás jobban megértetné a nézővel Marta helyzetét, szerepét, illetve cselekedeteinek jelentőségét; másrészt, ha Marta személye, szerepe és helyzete megvilágosító jelleggel bírna Krisztus személyével kapcsolatban.*^

3.2.1. Visszhang-isten

A Tükör által homályosan pók-isten motívuma visszatér az Úrvacsorában Tomas és Jonas dialógusában, mely valójában Tomas „gyónási monológja”:

TOMAS: Értsd meg, én nem vagyok jó pap. Én egy meghatározatlan, majdnem hogy saját atyaistenben hittem, aki szereti az embereket, persze legjobban engem. Érted, Jonas ezt a borzalmas tévedést? Érted, milyen rossz pap válhatott egy ilyen zárkózott, elkényeztetett, szorongó szerencsétlenből? El tudod képzelni az imáimat egy visszhang istenhez, aki jóakaró választ és biztató áldást oszt? Valahányszor szembesítettem Istent a valósággal, csúnyának láttam, förtelmesnek, visszataszítónak. Pókistennek, szörnyetegnek. Ezért kellett féltenem az élettől és a fénytől, magamhoz szorítottam a sötétben és a magányban.

60 Gibson i.m. 109-110.

61 Ketcham i.m. 161. Ketcham a Tükör által homályosan és A csend nőalakjait is krisztusalakként, ill. a filmeket passiótörténetként értelmezi.

62 Bergman on Bergman, 176-178.

63 Ld. erről Baugh meghatározását in Johnston i.m. 53.

32