Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Rácsok Gabriella Bergman nem teologizál, nem filozofál vagy pszichologizál a filmjeiben, jóllehet teológiai, filozófiai és pszichológiai fogalmakat alakít filmmé.21 Filmjeiben az emberi megtapasztalás természetét és a modern ember lelki küzdelmét ábrázolja, de ezt nem teológusként, filozófusként vagy pszichológusként, hanem művészként teszi. Nem didaktikus akar lenni a mozgóképi eszközökkel, hanem tükröt tart elénk, melyben megláthatjuk magunkat. Célja nem az ítéletalkotás, hanem a kommunikáció, a párbeszéd kezdeményezés. 3. A filmtrilógia műfaji sajátosságai 3.1. Kamaradarabok Bergman az Isten csendje témát három fázisban, szűkítéssel ábrázolja. „Tükör által homályosan — megszerzett bizonyosság; Úrvacsora - megértett bizonyosság; A csend - Isten csendje - negatív lenyomat.”22 A szűkítés itt metafizikai értelmű. Ha a metafizika klasszikus jelentését vesszük, a szűkítést érthetjük a következőképpen: az élet alapvető alkotóelemeinek megtalálása azáltal, hogy minden lényegtelentől megszabadulunk. Ilyen értelemben válik a filmtrilógia tükörré, melyben a néző megláthatja magát: azt, ami a leglényegesebb és legigazabb vele kapcsolatban, és hogy milyen értelmet talál életének ezzel az igazsággal szembesülve? Bergman egyfajta lényegbevágó portrét akar elénk tárni, képet arról, hogy milyenek vagyunk védekező illúzióink, álarcaink és hazugságaink nélkül. Az ilyen értelemben vett lényegire szűkítés a színről- színre látás Bergmannál.23 * * Erre a szűkítésre segít rá Bergman a „műfajválasztással” is. A filmtrilógiát az azt követő Personával együtt „kamaradaraboknak”2« nevezte. Mindegyik filmre jellemző a szűk időkeret, kevés cselekmény, kevés szereplő és nagy idői ugrások hiánya. Ez adja a keretet a modern ember bensőséges folyamatainak és lelki kríziseinek (magány, sebezhetőség, szeretni képtelenség, hitvesztés) bemutatásához. A zárt szituációs drámák jellegzetességeit hordozzák a filmek: a szereplők jól körülhatárolt térben és időben mozognak (egy sziget és huszonnégy óra a Tükör által homályosanban, három-négy óra az Úrvacsorában). A csend annyiban kivétel ez alól, hogy elvont térben és időben játszódik, bár bizonyos drámai jelenetek ott is kifejezetten klausztrofobikusan zárt térben zajlanak (szállodai szoba, vonatfülke).2s 21 Gelencsér Gábor: “Bergsona” in Más világok - Filmelemzések, Palatínus, 2005, 51. 22 Ingmar Bergman: Filmtrilógia, ford. Kuczka Péter, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1998. Eredetileg a Szűzforrás, a Tükör által homályosan és az Úrvacsora alkottak volna trilógiát. Amit mi trilógiaként ismerünk, inkább egy hirtelen, a média számára kitalált ötletnek tűnt, amelyre Bergman késó'bb eléggé szkeptikusan tekintett. Olivier Assayas-Stig Björkman: Gespräche mit Ingmar Bergman, Ford. Silvia Berutti-Ronelt, Alexander Verlag Berlin, 2002, 79. 23 Jesse Kalin: The Films of Ingmar Bergman, Cambridge University Press, 2003, 1. 2« Björkman et al. i.m. 168. Ezt a „műfajválasztást” a strindbergi kamaradarabok (kammarspel) ihlették. Györffy i.m. 124; DePaul i.m. 628. 23 Kovács András Bálint: A modern film irányzatai - Az európai művészfilm 1950- 1980, Palatínus, 2005, 87,137. 24
