Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében

Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében

adódóan lehetséges továbblépési lehetőségeket igyekszik felmutatni. Ez a megközelítési mód egyben a dolgozat felépítését is meghatározza. A film elemzésével párhuzamosan két tipikus megközelítés is bemutatásra kerül: a filmes megjelenítő eszközöket figyelmen kívül hagyó, „kisajátító”, „keresztyéniesítő” (Gibson és időnként Ketchams), valamint a filmes megjelenítő eszközöket figyelembe vevő, többnyire egzisztencialista értelmezés (Ketcham). A dolgozat zárása megnevesíti a további lehetséges találkozási pontokat, illetve kísérletet tesz a filmben megfogalmazott kérdések teológiai szempontú kiegészítésére.

I. Ingmar Bergman: Filmtrilógia

1. A filmtrilógia alkotója

Ingmar Bergman (1918-2008) svéd filmrendező így ír önéletrajzában, a Laterna Magica-ban:

Egész tudatos életemben küszködtem Istenhez fűződő fájdalmas és örömtelen viszonyommal. Hit és hitetlenség, bűn, büntetés, kegyelem és kárhozat számomra megkerülhetetlen realitások voltak. Imáim bűz- löttek a szorongástól, az esedezéstől, az átkozódástól, a haláltól, a bizakodástól, a csömörtől és a kétségbeeséstől: Isten szólt, Isten hallgatott, ne taszíts el Színed elől.6

A bergmani életművet végigkísérte ennek a „fájdalmas és örömtelen viszonynak” a mozgóképi kifejezése. Vallásos témájú filmjei7 tekinthetők lelki útkeresése részeinek: a modern ember lelki vívódását ábrázolják, aki elveszítette a transzcendens bizonyosságát, akit izoláció és értelmetlenség fenyeget.8 A hetedik pecséttől (1956) fő témája: Isten csendje, Isten hallgatása, Isten hiányának a megtapasztalása.

Bergman lelki személetmódját nem lehet elválasztani attól a művészi, irodalmi és színházi hagyománytól, mely elsősorban Ibsen és Strindberg? nevéhez köthető. Ennek az örökségnek a részeként az introspekció, a kimondott szó elégtelen volta, vagy a szenvedés ismétlődő filmes témák Bergmannál. Legalább ilyen meghatározó volt számára az az evangélikus egyházi légkör és

s Charles B. Ketcham: The Influence of Existentialism on Ingmar Bergman - An Analysis of the theological Ideas Shaping a Filmmaker’s Art, Studies in Art and Religious Interpretation. Vol. 5, Lewinston / Queenston, The Edwin Meller Press, 1986.

6 Ingmar Bergman: Laterna Magica, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1988, 203.

7 Szokás a bergmani életművet „vallásos” és „szekuláris” korszakokra osztani. Szűkített értelemben kifejezetten vallásos megtapasztalást (Isten létezésének kérdését) A hetedik pecsét, a Szűzforrás és az Úrvacsora jelenít meg. Tágabb értelemben vallásos témájúnak tekinthetjük azokat a filmjeit, amelyek a lelki útkeresés kifejeződései, az élet értelmének kereséséró'l, szenvedésről, az ember magára maradottságáról szólnak. Michael Bird: “Ingmar Bergman” in: Religion in Film, John R. May and Michael Bird (szerk.), Knoxville, The University of Tennessee Press, 1982,144.

8 Ketcham i.m. 113.

9 Lásd erről bővebben Brother DePaul, C.F.X: „Bergman and Strindberg - Two Philosophies of Suffering” College English, Vol.16, No.8 (May, 1965): 620-622,627- 630.

21