Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Rácsok Gabriella Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében- film és teológia párbeszéde — Bevezetés Ez a dolgozat arra tesz kísérletet, hogy teológiai párbeszédet folytasson Bergman filmtrilógiájának középső filmjével, az Úrvacsorával. Mielőtt egy filmmel teológiai dialógust kezdenénk, először magát a filmet kell vizsgálnunk: saját műfaji sajátosságait és kifejezőeszközeit, az alapvető rendezői szándékot és mozgóképi megoldásokat figyelembe véve. Ha engedjük, hogy a (mozgó) képek sugalljanak jelentést és irányt, még nem jelenti azt, hogy a teológia másodlagos, vagy a második helyre szorul ebben a dialógusban. Az esztétikai élményt nem megelőzi a teológiai fejtegetés, megvilágítás, hanem kiegészíti azt. A teológiai reflexió ugyanakkor szükségszerű, mivel Bergman kifejezetten teológiai témákat, kérdéseket formál filmmé az Úrvacsorában. (Mindeközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy pusztán egy szempont szerinti megközelítése a filmeknek az egyoldalúság veszélyével fenyeget.) Tisztességtelen reflexióval van dolgunk, ha a filmet arra használjuk fel, hogy valamilyen teológiai igazságot illusztráljunk vele1 (Id. Gibson2 3 4 „kreatív reflexióit”). Ez többek között odavezethet, hogy „egyházi szolgaságba” (ecclesial servitude) hajtjuk a filmet.3 Nem tekinthető dialógusnak az, ha csak arra összpontosítunk, hogy miben egyezik a film teológiai látásunkkal, vagy miben különbözik attól, hiszen ebben az esetben éppen azt nem fogjuk meglátni, hogy miről szól maga a film. Ezért is fontos először megértenünk, hogyan látja/láttatja a film a valóságot, és ezt a látásmódot nem szabad elvetnünk anélkül, hogy ne próbálnánk megérteni .4 A filmtrilógia a bergmani életműnek csak töredéke, a filmtrilógiát mégsem az összes művel összefüggésben, hanem önmagában, önálló egységként vizsgáljuk. Az Úrvacsora elemzésénél megkerülhetetlen a másik két filmre való utalás az ismétlődő fogalmak, motívumok és témák miatt. Film és teológia dialógusa többféle formában történhet. Ez a dolgozat a film szereplőinek vallásos megtapasztalásai mögötti teológiai kérdéseket kívánja — többnyire pontszerűen — beazonosítani, illetve a film témájából 1 Robert K. Johnston: Reel Spirituality - Theology and Film in Dialogue, Baker Book House Company, 2000, 49-53. 2 Arthur Gibson: The Silence of God - A creative response to the films of Ingmar Bergman. New York, Harper & Row Publishers, 1969. 3 Richard A. Blake, S.J.: Screening America: Reflections on Five Classic Films, New York, Paulist Press, 1991, 289. idézi Robert Jewett: Saint Paul at the Movies: The Apostle’s Dialogue with American Culture, Westminster John Knox Press, 1993, 8. Számos gyülekezeti vagy keresztyén ifjúsági filmklub esik ebbe a hibába, és szinte erőszakot követ el a filmeken. 4 John Lyden: Film as Religion: Myths, Morals, and Rituals, NYU Press, 2003,19. 20
