Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Alap P. F. Sell: A református teológia gyökerei, fejlődése és jövője
A REFORMÁTUS TEOLÓGIA GYÖKEREI, FEJLŐDÉSE ÉS JÖVŐJE Krisztus elsősorban bemutatásra: tanítóként, mesterként, idősebb testvérként vagy megváltóként? Azt fogja-e megérteni a gyülekezet, hogy az elsődleges cél az, hogy a Szent jelenlétébe kerüljenek, vagy azt fogják gondolni, hogy mindez azért van, hogy jól érezzék magukat? A dicséretek végső soron miről szólnak: Isten dicséretéről vagy önmagunk dédelgetéséről? A hetek múlásával azt érez- zük-e, hogy tápláltatást kapunk a szent életre, felszereltséget a misszióra és felkészítést az élet - benne a halál - kérdéseivel való szembenézésre? Vagy a halál olyasvalami, amiről csak a temetési szertartások során teszünk említést — amikor az már túl késő az elhunyt számára? Folytathatnánk a sort, de elegendő hangzott el annak érzékeltetésére, hogy mint az Isten népének Ige általi összegyiilekezése, az istentisztelet teológiai locus, és az istentisztelet tartalma, módja és levezetése együttesen teológiai megállapítást szül.12 13 Ami az etikai kérdéseket illeti: ezeket sok keresztyén gondolkodó nagy erővel, lendülettel kutatja. Nem vagyunk szűkében az etikai reflexiót kívánó témákban: élet és halál kérdései, géntechnika, globalizáció, a Föld bolygó védelme, egyház és állam stb. Időnként azonban úgy érzem, hogy egyes keresztyén etikusok túlságosan gyorsan szaladnak bele a „kérdésekbe” és megfeledkeznek arról, hogy olyan előzetes kérdésekkel is foglalkozzanak, amelyek a keresztyén etikai döntéshozatalnak és cselekvésnek az alapjairól és motivációiról szólnak. Sajnálom, hogy bizonyos körökben szakadék keletkezett etika és rendszeres teológia között. Ha nem úgy értelmezzük magunkat, mint akik kegyelemből váltattunk meg, és Krisztusban élünk új életet, akkor nem lesz meg bennünk Isten felé a hála, ami a keresztyén élet mozgató ereje. Amellett hogy Istent teljes szívvel, lélekkel és erővel szeressék, a keresztyének feladata az is, hogy teljes értelmükkel is szeressék Ót. A 19. században a reformátusok az első helyen voltak az apologetikában. Sok református teológus kereste annak a módját, hogy megállapodjon az agnoszticizmussal, materializmussal, naturalizmussal, evolúciós gondolkodással és az idealista filozófiával — mindezt a modern bibliakritikával, valamint a klasszikus teista érvek Hume-i és kanti lerombolásával a háttérben.^ Az elmúlt évtizedekben azonban annak feladata, hogy a hitről szólni tudjunk azoknak, akiknek intellektuális nehézségei vannak, nem kapta meg a megérdemelt figyelmet. Részben azért van ez, mert bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hol is kezdjünk hozzá azokkal, akik köreinken kívül vannak, és akikben még elegendő érdeklődés mutatkozik arra, hogy megkérdezzék, mi okunk van a reménységre. Részben arról van szó, hogy teológiai óriásaink közül egyesek azt mondják: nem kell erőfeszítést tennünk ebbe az irányba - nem tehetünk, mert az értelemnek a kijelentés alá kell vetnie magát. A probléma középpontjában a kiindulási pontok kérdése áll. Ha alkalmazzuk ellenfeleink racionalista alapvetését, nem fogunk tudni mindent bemutatni, amit keresztyénként szeretnénk elmondani. Másrészt, ha hagyjuk magunkat bebörtönözni abba, amit a kijelentés körének neveznek, hogyan fogunk onnan kilépni, hogy egyáltalán találkozzunk a kérdezősködőkkel? A kapott kijelentés értelmes felkínálására van 12 Ld. még Alan P. F. Sell: Aspects of Christian Integrity, i42kk. 13 Ld. Alan P. F. Sell: Defending and Declaring the Faith. Some Scottish Examples 1860-1920, Exeter, Paternoster Press and Colorado Springs, Helmers & Howard, 1987. 17
