Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Alap P. F. Sell: A református teológia gyökerei, fejlődése és jövője
Alan P. F. Sell amikor legutóbb érdeklődtem tőlük — körülbelül száz különböző felekezetben léteznek. Meggyőződésem, hogy kedvelt istentiszteleti formáinkat, egyházkormányzásunkat, tanbeli meggyőződéseinket és etikai állásfoglalásainkat nem lehet olyan alapelvek szintjére emelni, amelyre hivatkozva kizárunk a közösségből bárkit, aki őszintén vallja Krisztus Úr voltát. Ha így bánnánk velük, azzal törvényeskedő módon saját szokásainkat, szabályainkat és viselkedésünket Isten kegyelmének Evangéliuma fölé emelnénk, és megosztanánk azokat, akiket Isten egyszer eggyé tett Krisztusban. Ezzel mintegy fejest ugranánk a szektás csapdába. Hadd zárjam ezt az első részt a katolicitás egy általam megkísérelt definíciójának idézésével: A Fiú Krisztus bevégzett műve alapján, az Atya kegyelmesen és önként Lelke által egy népet hív el az Ő dicséretére és szolgálatára; lehetővé teszi azt (felhatalmazza őket arra), hogy Krisztus Úr voltát megvallják, és Önmagához vonzva, egymásnak adja őket egy olyan testvéri közösségben, melyben a faji, nemi és osztály határok leromboltattak; ezt a népet, melynek tagsága átfogja a mennyet és a földet, nevezzük a katolikus (egyetemes) egyháznak.10 II. Második megállapításom az, hogy amint haladunk előre, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a református teológiának átfogó hatása van az elvek szintjén, de hézagai vannak a gyakorlatban. Arra teszek kísérletet, hogy illusztráljam ezt a megállapítást az istentisztelet, az etika és az apologetika terén. Az Ige és a sákramentum liturgiájának gyakorlatában van a legteljesebb mértékben rögzítve a teológia Isten egész népe számára. Itt az Igét úgy hirdetik, hogy abból egyértelművé válik: az egész életre igényt tart; itt a bűnösök, akik az elhívás szerint szentek is, rácsodálkoznak Isten szent szeretetére, és a Szentlélek segítségével elhatározzák, hogy útjaikat megjobbítják, és lelkesen részt vesznek Isten missziójában. Itt a szentek dicséretet és hálaadást ajánlanak fel az Egyetlennek, aki előbb szerette őket. Az istentiszteletnek - mint a teológia locus-ának - ebből a rövid és nem teljes elvi meghatározásából máris láthatjuk - jól vagy rosszul - hogy az, ami ténylegesen történik az istentiszteleten, önmagában teológiai megállapítást szül.11 Mire esik nagyobb hangsúly: a bűnre vagy a kegyelemre? A hirdetett Örömhír olyan elégtételről beszél-e, mely azért nyitott számunkra, mert először az isteni elvárásokkal találkozott, vagy arra késztet (talán szentimentálisán), hogy azt gondoljuk, a Keresztnek egyedül az emberiséggel van dolga - még velem is. Hogyan kerül 10 Alan P. F. Sell: „Reformed identity”. 11 Ugyanez igaz az istentisztelet építészeti környezetére, ahol az egyik megoldásra váró feladat az, hogy olyan épületeket tervezzünk és építsünk, amelyek egyszerre beszélnek a „hatalmas és szent” Istenről és arról az Istenről, aki az övéi között lakozik. Nem mintha nem lehetne istentisztelet speciális épületek nélkül, de ha templomot építünk, az „beszélni” fog, és akkor az a kívánatos, hogy olyasmit mondjon, ami alátámasztja teológiánkat. ló
