Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Veszélyben a WC! A fiatalság nagy barátja, a vén Komor presbiter legyintett:- I lágy ni kell kérem, ha már úgy megkívánták és ettől függ boldogságuk és a z üdvük. Mi pedig szólunk a fiatalságnak, egy bált sikerkének, s annak a bevételéből olyan egy budit táncolnak össze a tisztelendő úrnak, hogy még. A pap tagadólag rázta a fejét:- Ez ugyan testnek szolgáló alkotmány, de bál árán nem kell. Es különben is, én ragaszkodom a régi WC-hez. „Tartom a jusst!”, mint a nagy költő mondja. A helyi Sión bölcsei erre azután vállat vontak s megbízták a papot, hogy tartsa a jusst. Már ameddig lehet. Oszt ha mégis-mégis WC nélkül talál maradni, akkor csak hajtasson újra gyűlést, mert majd lesz valahogy, ha szegény is az eklézsia, azt nem fogják engedni, hogy WC nélkül maradjon a papjuk. Mert van ugyan a faluban még most is elég porta, ahol WC nincsen, s az emberek, akik ott laknak, mégis élnek, no de viszont egy papi ember mégse mehet a... egyszóval csak szóljon, amikor majd kell. Azután kezet fogtak papjukkal, vigasztaló szókat mormogtak és elkövetkeztek a gyűlésből. A pap a gyűlés után kiült a kertjébe, közel a WC-éhez, agyában kergették egymást a gondolatok, tervek, szándékok, vélések, néha ránézett az épületre, mintha ihletet akarna tőle venni. Alit kéne csinálni, mit kéne csinálni? Most sugárzó fényben jelentek meg előtte az öreg kis épület históriai, földrajzi, szociális értékei, úgy érezte, hogy ezt a WC-ét (amelyet úgy lenézett, mikor idekerült) nem lehet, nem lehet feladni. Kínjában eszébe jutott önkéntelenül az öreg Arany Verse a fülemile madárról: „A bánfáimat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királvhoz Térden csúszva...” Álljunk meg csak! — kiáltott. Király ugyan nincs már (hál Istennek), de van helyette más hatalmasság, s annak joga van segíteni, kegyelmezni. ..- Hm! Hm! — mély gondolatokban töprengett sokáig.- Hát igen! — mondta kiderült arccal. Arra gondolt, hogy van neki egy nagy embere, akit félig tanítványi, félig baráti szeretettel övez már hosszú évek óta, ez igen igen közel van a Legfelsőbb Helyekhez, rokonilag is, mámiként is. Ez jó lesz patrónusnak. De akkor elkomorult az arca. Mert eszébe jutott: írt volt ő nemrég ennek a nagy egyházatyának, mikor még szabad volt (a XXXIII. törvénycikk előtt), s kapott is tőle feneketlen bánatba taszító levelet. Azt írta volt a nagt' egyházatya: az iskola nem status confessionis, nem olyan dolog, hogy a martiriumig érdemes lenne érte nemet mondani. Mit fog ez gondolni, vélni, szólni, ha most előhozakodik neki a WC ügyével?! Hogy fogja ez megérteni a maga nagy magasságában (a magasban sokszor köd és felhő is kószálgat), hogy egy ilyen semmi dolog, mint egv papi WC, ami csakugyan nem status 103
