Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
Méliusz Juhász Péter most már véglegesen kegyvesztettek lettek. Az unitáriusok pedig János Zsigmond támogatása mellett már olyan erősnek érezték magukat, hogy Erdély határain túlmenő terjeszkedésre is gondoltak. Méliusz minden ellenállása dacára is sikerült az unitarizmusnak legalább átmened időre a tiszántúli református egyházkerület Körös—Maros-táji alföldi részeibe behatolnia, s ott gyülekezeteket alkotnia. A korban a vallásos mozgalmak iránti általános érdeklődést jegyezte fel Borsos Sebestyén krónikájában: „A király ... a három tudós emberek [Dávid, Blandrata, Franchen] értelmén állapodék meg. [...] A király mellé állának sokan a magyarságos urakban is, ú.m. a Kendiek és sokan többen is; azután a városok közül Kolozsvár, Torda, Deés és a székelységben is nehány faluk és darab földek a székely főemberekkel együtt. [...] Akkori napokban hallottál volna egész Erdélyben minden helyeken a köznéptől sok esztelen disputaűot és pántolódást: falun, városon étel-ital közt, estve-reggel, éjjel és nappal, prédikátoroktól a prédi- káló-székből sok káromlásokat és mód nélkül való kárpálódásokat a két religio, ú. mint a calvinista és ariana religion valóktól disputálást hallottál volna.”56 A tömeges áttérések ellenére mégsem beszélhetünk egyértelműen unitárius győzelemről. Méliusz még egyszer akart találkozni Dáviddal, ezért 1570-ben újabb zsinatot hívtak össze a helvét reformátorok. Ez 1570. július 26-án ült össze Csengeren. Az unitáriusok ezen sem jelentek meg. A jelenlevők elfogadták a Méliusz által szerkesztett hitvallást, melyet a püspök még ugyanabban az évben kinyomtatott és a fejedelemnek ajánlott. Célja az volt, hogy János Zsigmondot a Szentháromság-hitére térítse. Ez nem sikerült, sőt a fejedelem az 1571. január 5-i Marosvásárhelyen tartott országgyűlésen meg is vallotta, hogy unitárius lett. Ekkor állt ez a vallás térnyerésének tetőpontján, de nem sokáig. A fejedelem 1571. március 15-én elhunyt, és ezzel kezdetét is vette az unitárius vallás hanyatlása. Az 1571. október 21-i tordai zsinatra Méliusz új vitatételeket készített. A püspök művét 1571. június 1-jén az akkor fejedelemmé választott Somlyai Báthory Istvánnak és testvérének, Kristófnak ajánlotta. Méliusz Báthory trónra lépése után is kész volt a további hitvitázásra, sőt most a katolikus fejedelmet próbálta az unitáriusok üldözésére bírni. Báthory azonban mérsékelt valláspolitikát követett; nem gondolt a katolikusok nyílt pártfogására sem. A vallásoknak már korábban rendezett állapotát kívánta fenntartani, de mikor újítással vádoltatott Dávid Ferenc, Báthory felhatalmazást nyert az országgyűléstől (Tordán 1572. május 25- én), hogy feleletre vonhassa Dávidot, és megbüntesse az újítókat. Tanai miatt Dávid Ferencet Déva várába záratta, ahonnan többé már nem szabadulhatott. 5(1 Gr. Mikó I.: Erdély Tört. Adatok I. kötet, Kolozsvár, 1855. 27-29. 93
