Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
Méliusz Juhász Péter Heltai Gáspár nyomdájában jelent meg. Az eredetiből kihagytak 26 kérdést és ezek helyébe ugyanannyi újat iktattak be. A betoldott anyag jelentős részén Dávid és Blandrata szelleme az uralkodó, végeredményében mégis kompromisszumnak tekinthető ez az átdolgozás. Az antitrinitarizmus kibontakozását azonban nem lehetett kompromisszumokkal feltartóztatni. Erre Méliusz hamarosan rájött, s ekkor új utat kezdett. Hozzákezdett egyháza belső megerősítéséhez. Az 1567-es debreceni zsinat Méliusz a győzelem reményében 1567. február 24-ére ismét zsinatot hívott egybe. Itt akart végleg megmérkőzni Dáviddal, de az unitáriusok közül senki nem jelent meg. Mindazonáltal a zsinatot megtartották. A három napig tartó gyűlést (február 24-26) egyházszervező zsinatnak nevezi az egyháztörténelem. A zsinat egyben a tiszántúli egyházkerület kialakulásának is jelentős állomása, mert itt voltak először együtt a fokozatosan összekovácsolódott hatalmas egyháztest 14 egyházmegyéjének képviselői, élükön az espereseikkel. Méliusz meghívta a szomszédos tiszáninneni megyéket is, melyek közül háromnak a megbízottai meg is jelentek. Ez is mutatja, hogy a zsinat egybehívója a területi illetékességét meghaladó egyetemes intézkedő szerepet szánt a zsinatnak. Legfőbb intézkedései voltak: 1. Tagadták az antitrinitarizmus tanításait. 2. Méliusz előterjesztésére a zsinat bevette a Bullinger-féle ún. II. Helvét Hitvallást és elfogadta a Béza-féle hitvallást. 3. Megbízták Méliuszt két hitvallás és egy kánonoskönyv elkészítésével. A debreceni zsinat minden intézkedése sorsdöntő jelentőségű volt nemcsak a tiszántúli egyházkerület, hanem az egész magyar református egyház további életére nézve. A kánonoskönyv bevezetése és záradéka kihangsúlyozza, hogy a II. Helvét Hitvallást a genfi egyház tanításaival együtt elfogadják. Az ifjú magyar református egyház ebben az értelemben szerves része lett az európai református egyházak közösségének, miután a II. Helvét Hitvallást a svájci kantonok többsége (pl. Zürich, Genf, Bern), majd a pfalzi és skóciai egyházak még 1566-ban elfogadták, később a franciák és lengyelek is követték példájukat. A zsinat határozatait és munkálatait három könyvbe foglalták. Az elsőt Méliusz latinul írta, és a fejedelemnek ajánlotta. Ennek címe magyarra fordítva: Rövid hitvallása a debreceni zsinatra egybehívott pásztoroknak. A második könyvet, A Debrecenbe összegyűlt keresztyén prédikátoroknak igaz es Szentírás szerint való vallásuk címmel magyarul fogalmazta a szerző, hiszen ezt a debreceni, kassai, nagyváradi, nagyszombati kereskedőknek, „áros népeknek” ajánlotta. És ezen a zsinaton született meg az Articuli Maiores; a Magyarországi Református Egyház legelső törvénykönyve, a magyar protestáns egyházjog alapforrása, mely az egyházkormányzat alakját is meghatározta. 89
