Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
Szatmári Emilia A latin hitvallásnak — mely 12 cikket tartalmaz — kb. a kétharmadát, a magyarnak — mely eredetileg 14 cikkből állt, ám csak hiányosan maradt fenn — mintegy a felét szentelte Méliusz az athanasiosi Szentháromság-tan védelmének Dávidék tételeivel szemben. Emellett más teológiai kérdésekkel is foglalkozott, úgy mint a predesztinációval, úrvacsoratannal, a halottak halál utáni állapotával. A magyar szövegű hitvallásban, melyet a püspök a kereskedőknek szánt, az Isten akaratával egyező és az azzal ellenkező kereskedésről írt. Jónak azt a kereskedést tartja, amely megfelel az általa meghatározott elveknek: 1. Isten nevében, az ő tisztességére és az egyház épülésére legyen. 2. Az ember elsődleges feladata Isten országának keresése. E szerint nem lehet fontosabb a kereskedés és vagyonszerzés, mint az Isten dolgaival való foglalatosság. 3. Csalással ne szerezzen senki többet; igazságos mértéket kíván. 4. Az adót és minden más köztartozást teljesítsék a kereskedők. Természetesen ebben a művében is komolyan foglalkozik teológiai kérdésekkel, melyeket elsősorban az antitrinitarizmussal szemben fogalmazott meg. Elterjesztését ez esetben a gyülekezetek és a társadalom legmozgékonyabb tagjaira bízta. Ennek megfelelően alakult a hitvallás tartalma, felépítése és stílusa is. Nem egyszerű fordítása ez tehát a latin hitvallásnak, hanem népszerű újrafogalmazása. E művének célját, vagyis az Isten akarata szerinti kereskedést úgy tűnik nem érte el, hiszen egy évvel később még mint komoly problémáról szólt a kereskedők „bűneiről”: ... „a katona rend után ők [az áros nép] merültek be a bűnbe: Csalárdság a marhavételbe és lopás, csalárdság és lopás a harmincadlásba, lopás, sok hamis eskövés az eladásba; sokaknak semmi gongyok Isten tisztességére nincsen, éjjel-nappal csak a marhakeresésbe jár, nyomorult szegényeket nem táplál, hanem csak mint egy mészárszékre hizlalt miok magát hízlallya, irigység, álnokság, uzsora és egyéb sok vadhús benne. Hát igazán kereskeggyetek, Isten áldása gazdagítson, ne a Sátán gyönyörködtető hazugsága .. ,”51 Az Articuli Maiores című kánonoskönyv jelentősége az, hogy az unitáriusokkal harcban álló református egyház legfontosabb tanbeli, szervezeti, kormányzati, fegyelmezési és korabeli életkérdéseit válaszolta meg 74 cikkében. A Bibliát törvényhozó forrásként szerepelteti. Eszerint az egyházi törvényszék állapítja meg a bűnösséget, melyért az egyházból való kirekesztés jár. Az ítélet kimondása és végrehajtása már a világi hatóságnak a dolga. Kifejezi azon igényét, hogy a világi bíróság is szentírási rendelkezések szerint működjön. Megrója azokat a magisztrátusokat, amelyek Werbőczi törvénykönyvét, vagy bármilyen emberi törvényt a Biblia elé helyezik. „A királyok, fejedelmek, törvényhatóságok, tisztviselők és bírák 51 Méliusz J. P.: A Szent Jánosnak tött jelenésnek ... 90
