Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban

Méliusz Juhász Péter

lemével ellenkező minden szertartást, elveti a bálványoknak, oltároknak, képeknek nemcsak tiszteletét, de jelenlétét is, elutasítja a fülbegyónást; a purgatóriumot „ördögi költeménynek”34 nevezi. Tagadja a katolikus átlé- nyegülés dogmáját, azt vallja, hogy az úrvacsorában „nem testileg közölte- tik a Krisztus teste a testtel, hanem szellemileg”35 a lélekkel. Elveti a jó cselekedetek érdemes voltát, és a hit által való megigazulást hirdeti. Teológiai magyarázatait egyszerű nyelven és jól érthető példákkal tárta a hívek elé. „Emberi érdem az üdvösséget épp úgy soha el nem éri, mint a cigány, lován a török lovast, a teknősbéka a nyulat.”36

Aktuális társadalmi kérdésekben is eligazítást adott. A „hatóság” nála Isten rendelése „a jók védelmére és a rosszak irtására”.37 Meghatározta a törvényes hatóság kötelességeit: „Harcoljanak a hazáért és ügyeljenek fel annak védelmére. Az akadémiákat és iskolákat, melyek az ige veteményes kertei, az ország jövedelméből gondozzák. Veszítsék el a gonosztevőket, rablókat, oltsák ki a zsiványbandákat, büntessék testi hatalommal a megcáfolt, makacs és igazságnak nem engedő eretnekeket. [...] Ne pusztítsák ki és ne rabolják el erőszakkal törvénytelenül amaz isteni parancs ellenére: Ne lopj! az alattvalók örökségét és birtokait. [...] Mert valamint magános embernek nem szabad az Isten törvénye ellen elrabolni a mások javait, úgy a hatóságnak sem szabad az. A törvényes adón felül semmit sem szabad kicsikarnia.”38

Ezzel együtt megfogalmazta azt is, hogy mivel tartoznak az alattvalók a hatóságoknak. Tisztelettel, félelemmel, adóval és illetékekkel bérükből és jószágaik jövedelméből.

Összecsengenek ezek az elvek a csak később, 1562-ben Bullinger által megfogalmazott II. Helvét Hitvallásnak a világi felsőbbségről és az alattvalók kötelességéről szóló tanításával. Eszerint „minden felsőbbséget maga Isten rendelt az ember békességére, nyugalmára, mégpedig úgy, hogy e világon az első helyet foglalja el” (XXX. fejezet)39. Az alattvalók kötelességét is meghatározta Buliinger itt: „...minden alattvaló ismerje fel a felsőbbségben Isten jótéteményét. Tiszteljék és becsüljék a felsőbbséget, mint Isten szolgáját, szeressék, járjanak kedvében és imádkozzanak érte, mint atyjukért, továbbá engedelmeskedjenek minden jogos és méltányos rendelkezésének. Végül pedig fizessék hűségesen és szívesen a vámokat és adókat és más ilyen természetű szolgáltatásokat. [...] Aki ellene támad a felsőbbségnek, Isten súlyos haragját vonja magára. Elítéljük tehát a fel34 U.itt 135.

35 U.itt 145.

36 Idézi: Bottyán János: i.m. 38.

37 Kiss Á. ... 175.

38 U.itt 175-176.

39 A II. Helvét Hitvallás In: A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai. Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének Sajtóosztálya, Bp. 1954. 194.

85