Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
Méliusz Juhász Péter A Gógról és Magógról szóló szakaszban a török-magyar fajrokonság elméletét hangoztatja. Szerinte a magyarok és a törökök egy ember gyermekei, mindkettő Japhetnek, Noé leszármazottjának fia: Tiras is, akitől a törökök származnak és Magóg is, aki a magyarok atyja. Ez a legrégibb török-magyar testvérelmélet. A magyaroknak Magógtól való származását illetően is eredeti gondolkodó, hiszen akkor nem ismerték azokat a műveket, amelyek ezt hirdették, ú.m. Anonymus, Constantinos Porphyrogenitos és a Bécsi Képes Krónika. Akkoriban elfogadták és fenntartották a népek azon nemzetségtáblázatát, amelyet az I Móz 10-ben és az I Krón 1-ben találunk. E szerint a földön észak felé elszaporodott népek Noé harmadik fiának, japhetnek az ivadékai. Ezékiel próféta szerint északon lakott, tehát japhettől származott Góg és Magóg erős harcos lovas népe. A méliuszi nemzetség-származtatás nélkülözött minden tudományos ismeretet és módszert. Azt követte, amit korábban is tettek a történetírók, ti. a névalakok hasonlóságán alapuló primitív etimologizálást. Ebben a felfogásban valószínűleg politikum is volt. Egyrészt az akkor a helvét reformációhoz hajló fejedelemnek, János Zsigmondnak a törökkel való szövetkezését lehetett célja igazolni. Az 1562. évi Confessio Catholicában is helyesli a törökkel együttes harcot Méliusz az ország védelmében: „szabad az országnak igazságos és törvényes védelmében, a nyilvános zaklatások, az osztozkodók, árulók, pártütők ellen, midőn nincsen elég serege a hatóságnak a zendülés lecsillapítására, a rablások elnyomására.”23 Másrészt a török hatalom és vallás terjeszkedése ellen szólt, Íriszen e népek istenellenesek, a pogányság jelképei, akiket Isten el fog pusztítani. Az iszlám terjesztését Méliusz így ítéli meg: „mihent az Török az ű hitire kezd haytani, azon túl elvesz birodalma.”24 Isten fogja elpusztítani, más nem verheti meg a törököket, csak Isten. A£ ege's~ S^entírásból való iga^ tudomány című ajánlása is igen gazdag saját életére, Debrecen és az ország korabeli történetére vonatkozó adalékokban. Szól Török Bálint vitézségéről, fogságba eséséről és pusztulásáról. O maga Török János oltalmából 1558 óta volt Debrecenben, akinek halála (1563) óta „itt az szegény nyomorolt varassal nyomorgattam”25, melynek háromszori égését (1564. szeptember 4. és 6., majd 1565. évi, amikor Székely Antal felégette) részletesen leírja. Hasonlóan Tokaj megszállását, Gyula és Szigetvár elestét. „Mindezeket számlálom elő azért, hogy megértsük az mi nyomorolt országonknak romlását, háromfelé való szakadását: egyfelé a török császár, másfelé a római imperátor, harmadfelé az erdélyi birodalom bírja és kínozza. Látjuk ezt, hogy mind az két idegen nemzet becstelenül tart, ront, nyúz, fogyat naponként.”26 Ennek fő oka az 23 Kiss Á. ... 270. 24 MéliuszJ. P.: A Szent Jánosnak tött jelenésnek ... 25 MéliuszJ. P.: Az egész Szentírásból való igaz tudomány ajánlása 26 U.itt 258. 81
