Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban

MÉIJUSZ Jui I ÁS'/, PÉTER

megye északnyugati határán, a Felsőnyékkel szomszédos Horhi nevű dűlő. Amennyiben így van, akkor a nevében gyakran használt „Somogyi” megjelölés nem megyét, hanem vidéket jelentett. Nem mellesleg hódoltsági területről van szó, ahol önálló megyék már nem léteztek. A település mára elpusztult.

A modern nyelvtörténeti kutatás is igazolta Méliusz somogyi (Somogy vidéki) származását. Somogyi nyelvjárásban írt, melyet soha nem tudott más nyelvjárással felcserélni.

Születési ideje ugyancsak bizonytalan. Egyre több történész, egyháztörténész fogadja el Méliusz születési évének a Horányi Elek által meghatározott 1536-ot (Zoványi Jenő is). Mások ezt korábbra teszik: a Fényes Elek által megjelölt 1515-re. A Fényes-féle 1515-ös évet elfogadók szerint az 1536-os évszámnak Méliusz életeseményei ellene mondanak. Elképzelhetetlennek tartják (Révész Imre is) az ettől későbbi időpontot; ha ugyanis Mébusz 1536-ban született, akkor mindössze 21 évesen már a wittenbergi egyetem seniora volt, ami szerintük lehetetlen. Ugyancsak megkérdőjelezik, hogy az egyház olyan szükségben lett volna, hogy egy ilyen fiatal embert hívjanak haza Wittenbergből; s nem tartják lehetségesnek azt sem, hogy Mébusz 25 évesen már püspök lett volna. Pedig ez a korban nem volt egyedülábó jelenség, hiszen utóda, Károk Péter is fiatalon, 29 évesen került a püspöki székbe. Az egyetemi seniori tiszt elnyerésében is a tehetség, tudás, képesség számított és nem az életkor. (És éppen ilyen fiatal volt Kálvin is amikor megírta élete fő művét, az Inslitutiof.)

Családi neve Ihász vagy Juhász, melyet Wittenbergbe menetele előtt humanista szokás szerint Mébusra görögösített. (Mélosz — görög szó, jelentése juh; latinos végződéssel juhász.) A wittenbergi egyetem anyakönyvébe 1556. október 25-én Petrus Mebus Ungarnus néven jegyezték be.

II. Tanuló évei

Feltehetően a közeb nagyhírű tolnai iskolában tanult Mébusz, mely a dunántúb török hódoltság magyarságának szebemi fellegvára volt. Itt tanított Szegedi Kis István, aki előbb tanára, majd életre szóló barátja volt Mébusznak. Olyan indításokat kapott a tolnai iskolában, melyek életére döntően kihatottak: a későbbi bibbafordító, hitvitázó és kánonszerkesztő szebemi fegyverzetét itt kezdte összegyűjteni.

Ezután a wittenbergi egyetem következett. Wittenberg Németország legnépesebb egyeteme volt kb. 600 habgatójával. Az 1540-es évektől ez az egyetem lett a magyar hallgatók központja, s az is maradt csaknem a század végéig. „Ide jártak a lutheránusok és reformátusok egyaránt, tekintve, hogy Melanchton szellemében ekkor még nem kívánták meg a lutheri hitvabáshoz való ragaszkodást a tanulóktól.”3

3 A magyar irodalom története 1600-ig. szerk. Klaniczay Tibor. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 318.

73