Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban

S ~atmári Emília

Az egyetem magyar társulatának 1556. október 25-től, Túri Pál seniorsága alatt lett a tagja. Rövid időn belül, 1557 tavaszától pedig már ő volt a magyar bursa seniora, alig 20 évesen.

Legjelentősebb professzora Melanchton volt, aki Luther kérésére 1525-től részt vállalt a teológiai fakultás munkájában. Méliusz itt héber és görög nyelvet, jogi ismereteket tanult a teológián kívül, valamint humanista természettudományi stúdiumokkal is foglalkozhatott (erre enged következtetni később a Herbárium című művének megírása).

Nem tudjuk pontosan, mennyi időt töltött Wittenbergben, de 1558-ban a magyar protestánsok Méliusztól kértek segítséget az őket ért támadásokkal szemben. „Méliusz avégre hívatott vissza Wittenbergből, hogy a Szentháromság-tagadók ellen küzdő hazának segítsége legyen” — írta 1585-ben Laskói Csókás Péter.4

III. Debrecen Méliusz érkezése előtt

Debrecen helyzete és szerepe a korban sajátos volt gazdasági viszonyai és művelődésszervező funkciója tekintetében. Semmi esetre sem tekinthető tipikusnak.

Debrecen helyzetéhez és jelentőségéhez közel sem került más város a korban. A XVI. századi Debrecen társadalmi, gazdasági és szellemi helyzete hosszú fejlődés során alakult ki. Ennek elindítója az a sajátos körülmény, hogy a város elsősorban nem földművelő, hanem állattenyésztő település volt. A marha után a török nem követelt adót. Ezért gabonát csak saját szükségletre termesztettek, viszont hatalmas marhacsordákat tartottak. Ez alapozta meg Debrecen gazdaságát, mely a XVI. század végére kb. 8-10 ezer lakosú nagt’ és gazdag mezővárossá alakult. Ez tette lehetővé itt a hatalmas állatkereskedelmi tevékenység kialakulását és az állati alapanyagok feldolgozásával foglalkozó iparágak (mészáros, tímár, nyerges, szíjgyártó, varga, csizmadia, cipész, szappanos, fésűs, gombkészítő, szűcs, süveges, szűrvégszövő, posztónyíró stb.) széles körű felvirágzását. Ezek mellett nagy számban működtek a városban egyéb, a mindennapi élet szükségeit szolgáló iparosok is, mint asztalosok, bognárok, fazekasok, késesek, kerékgyártók, lakatosok, kovácsok, kaszakészítők, kőművesek, csiszárok, sarkantyúkészítők, borbélyok, ácsok, kötélverők, salétromfőzők, takácsok, olajütők, téglavetők, tűkészítők, ötvösök, szekérkészítők, molnárok, íjgyártók és mások. A társadalmi és gazdasági érdekeik védelmére céhekbe tömörült kisipar hatalmas lendülettel szolgálta a városi polgárosodást.

Debrecen lüktető ipari és kereskedelmi életére mutat II. Ulászlónak az az intézkedése, mellyel a város országos vásárainak számát hétre emelte. Egy-egy országos vásár 15 napig tartott. Bár csak átmeneti ideig volt érvényben Mátyásnak az 1477. évi rendelete, mely a Nagyváradtól

4 Révész Imre: Méliusz Péter emlékezete Debrecen, 1873. 9.

74