Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER helye és szerepe a magyarországi reformációban 1931-ben, amikor a Debreceni Tudományegyetemen felépült a Bocskai István által telepített Nagyerdőn, négy szobrot készítettek az épvilet elé. Annak a négy személynek az alakját formálták meg, akik leginkább hozzájárultak a város lelkiségének kialakításához: Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenei Molnár Albert és Komáromi Csipkés György szobrait. Méliusz szobrának modelljét négy művész is elkészítette a pályázatra, mindegyik más-más, de egyformán jellemző tulajdonságát emelte ki. Az első minta egy fiatal, sudár termetű, sugárzó tekintetű embert ábrázolt. Ilyen fiatal volt az, aki mintegy ötven könyvet írt, számos zsinatot és hitvitát tartott. Ilyen fiatal; tanulmányai befejezése után mindössze tizenöt évet élt. A második szoborminta alakja előre mutat, mint egy hadvezér. Harcos volt, sőt hadvezér a hit harcaiban. A harmadik terv elmélyült arcú tudóst ábrázol. Ez is jellemző rá, hatalmas tudása, könyvei, egész életműve erre a bizonyíték. A negyedik alak mindkét karját könyökben behajlítja, egyik lábával előbbre lép, derekát csavarva hirtelen fordul, mert köröskörül támadják. Karjaival és vállaival teljes erejéből sodorja le támadóit. Ez az ember szüntelen küzd. Harcában használt egyetlen fegyvere csupán a magához szorított könyv, a Biblia. Ilyennek láthatták őt a kortársak, és ilyennek látja az utókor is. Méliusz saját magát mindenekelőtt prófétának vallotta, akinek feladata Isten Igéjének hirdetése volt. „Isten látja, hogy nem lehetek néma eb, trombita, kiáltó szó vagyok, nem magamtól, de Istenéből szólok”.1 Kortörténet Nemzeti történelmünkben az ország három részre szakadása jellemzi azt a politikai szituációt, amely Méliusz Juhász Péter szereplésének keretet adott, amelyben egyházszervező és egyházvédő munkája végbement. A XVI. század a megosztottság és hódoltság kora, amikor nem volt független államiság. Semmivel nem tűnik egyszerűbbnek az egyházpolitikai helyzet sem. 1520 táján már megjelentek, majd feltartóztathatatlanul terjedtek Magyarországon is a reformáció gondolatai és tételei. Már a római kereszténység felvétele is elvágta a magyarságot keleti gyökereitől, és most ismét, a reformáció és ellenreformáció hullámai megálltak a középkori MagyarSzatmári ELmilia 1 Bottyán János: Hitünk hősei Kálvin Kiadó, Bp., 1995. 38. 71
