Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben

AZ INTOLERANCIA MEGTESTESÍTŐJE: KÁLVIN JÁNOS

mellett érvelt. Ez a teológia gyújtotta lángra Lyman Beecher és mások megújulási mozgalmát. Sámuel Hopkins korábbi teológiája és a New Divinity (Új Hittudomány) — amely erős hangsúlyt fektetett Isten szuverenitására a megváltás dolgában — intellektuálisan kifinomult volt, de szembehelyezkedett a kultúra formálódó etoszával. Joseph Haroutunian könyvének címe jól szemlélteti az amerikai kálvinizmusnak ezt az irányzatát: Piety versus Moralism — The Passing of the New England Theology (Pietismus kontra moralisgnus — a New England teológia alkonya) .3fl

Még az amerikai kálvinizmuson belül is többen érezték, hogy távolságot kell tartaniuk alapítójuk doktrínáival szemben. Miközben megpróbálták újra átdolgozni tradíciójukat annak érdekében, hogy versenybe szállhassanak a szívekért és fejekért az amerikai hazában, az amerikai kálvinisták nem tudtak elszakadni attól a képtől, amelyet mások hordoztak róluk, akik a szabadság nyelvezetét maguknak sajátították ki. A szélesebb kultúra Kálvinról alkotott elképzelése kalitkába zárta a kálvinisták azon igyekezetét, hogy megszabaduljanak a sztereotípiáktól.36 37

Ezek az „intoleráns Kálvin képek” jól mutatják, hogyan akarták a tankönyv írók a reformáció hagyományait megfeleltetni Amerikának önmagáról kialakulóban lévő képének. Valóban a reformációt egy olyan kulturális közegbe kellett beleilleszteni, amely nem értett egyet a reformáció néhány alapvető tételével. Az írók „modernizálták” a reformációt, hogy alátámasszák azt, ami már uralkodó kulturális nézetté vált. Ha Kálvin predestinációs nézete nem felelt meg az amerikai protestáns vallásos gondolkodás kialakulóban lévő tradíciójának, Kálvin nézeteinek tankönyvi tálalása minden tárgyilagos vizsgálatnak elejét vette. Hasonlóképpen nem voltak képesek a tankönyvírók Kálvin Szervéttel való bánásmódját kontextusba helyezni. Elsőn szerint a 19. századi tankönyvírók nagyra értékel36 Joseph Haroutunian, Piety versus Moralism: The Passing of the New England Theology (New York, 1932). Hasznos lehet ebben a témában Barbara Cross bevezetését is megnézni in Lyman Breecher, The Autobiography of Lyman Beecher; szerk. Barbara Cross (Cambridge, Mass., 1961.)

37 Ld. Cross, „Introduction,” xx., ahol a következőt állítja: „Az erőszakos deisták kijelentették, hogy a „papság”, a „babona” és a „despota” kálvinista Isten össze- egyeztetheteden az igazi szabadsággal. Ha kevesen is váltak ateistává, egyre nagyobb számban vélték azt, hogy a kálvinizmus valamiképpen nem volt egyetértésben a demokrácia alapelvével.” Ez nem jelenti azt, hogy a kálvinizmus egyszerűen kihalt. A szélesebb közgondolkodásban nem kapott helyet Kálvin és a kálvinizmus mint pozitív fogalmak, de a régi kálvinizmus megelevenedése is tapasztalható volt. Ld. például Joseph Conforti, „Mary Lyon, the Founding of Mount Holyoke College, and the Cultural Revival of Jonathan Edwards,” Keligion and American Culture: A Journal of Inteipretation 3 (Winter 1993): 69-89, különösen a 84. oldalon, ahol Conforti azt mondja Lyonról szóló esettanulmányáról, hogy az „kérdőjeleket támaszt a kálvinizmusnak a 19. századi állítólagos teljes kihalásával kapcsolatban”. Conforti itt természetesen a kálvinista „kultúráról” és nem a kálvinista tanokról beszél.

63