Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben

Thomas J. Davis

óriási sikerét a polgárháború előtti időben, mint amely közvedenül összefügg a felvilágosodás józanész hermeneütikája nyelvezetének evangelikál elsajátításával.33 Dióhéjban összefoglalva: a protestáns keresztyénségen belül sokakat ösztönzött valamiféle felvilágosodás érzület, hogy valóra váltsanak egy új protestáns etoszt, amely felveszi a versenyt a kálvinizmus New England-i teológiájával, illetve azt felváltja.

Ez az új etosz egy olyan kulturális környezetben virágzott, amely erősen hangsúlyozta a szabadság, fejlődés és morális tökéletesedés gondolatát. Amint arra Sidney Mead rámutatott, a szabadság és függetlenség értékei létrehoztak egy olyan vallásos teret, amelyben az ezeket a fogalmakat hangsúlyozó protestáns keresztyénség különböző válfajai virágozhattak. A metodizmus — a pietizmusnak egy olyan formája, melyhez nagyon közel állt a szabadság, fejlődés és morális tökéletesedés gondolata — olyan gyorsan terjedt, hogy Mead a 19. századot az „amerikai egyháztörténelem metodista korszakának” nevezte.34 A metodizmuson belül a szabad akaratnak az erkölcsi cselekvésben játszott szerepének erőteljes hangsúlyozása minden bizonnyal legalább olyan sok ember számára volt vonzó, mint a gyakorlati józanész vallásos alkalmazása a protestáns keresztyénség számára. A jó cselekvésére irányuló kegyes törekvések a szabad akarat vallási aktusaként a tanokról a gyakorlatra helyezte át a hangsúlyt. Valójában az amerikaiak „mélységesen demokratikus lelkülete” vezetett vallási téren sok keresztyénnél annak vágyához, hogy „doktrínáik maguktól értetődőek és józanak legyenek”.35 Kálvin predestináció tana, melyet oly erőteljesen hangsúlyoztak az iskolai történelemkönyvek, nem felelt meg ennek a kritériumnak.

Ez a mozgalom nem korlátozódott a metodistákra és hasonló felfogású csoportokra. A kálvinista egyházak szintén igyekeztek újrafogalmazni tradíciójukat, hogy teret adjanak a szabadság és erkölcsi felelősség eszméjének, ahogyan azt a tágabb amerikai kultúra érti. Természetesen széles köre volt a kálvinista szellemi irányzatoknak Amerikában. A princetoniak — Charles Hodge dékán vezetésével — ragaszkodtak a „szörnyűséges rendeletek” Kálvinjához. A Mercesburg teológia — John Williamson Navinnel mint első számú szószólójával — egyfajta „organikus” kálvinizmust támogatott, mely arra épült, hogy megalkossa az organikus evolúció 19. századi fogalmait és ezekkel magyarázza, mit akart Kálvin valójában. A domináns irányzat mégis az arminianizmusé volt, egy olyan gondolkodásmódé, amely figyelembe vette az oly annyira kívánatos szabadság amerikai vonásait. Az 1820-as évek meghatározó teológiája Nathaniel Taylor New Haven-i teológiája volt, amely a döntés szabadsága

33 Noll, „Evangelical Enlightenment,” 270,273,289.

34 Sidney Mead, The Lively Experiment: The Shapine of Christianity in America (New York, 1963), 12-13,55,61.

35 Nathan O. Hatch, The Democratization of American Christianity (New Haven, Conn., 1989), 9.

62