Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
Thomas J. Davis zord feketébe öltözött koros angol ügyvéd, aki egykor a jogtudósok Lincoln’s Inn városnegyedében lakott. Zordsága olyan volt, mint a bíróé, aki a bűnözőt bitófára ítéli.” Különösen amiért Kálvin részt vett a Szervét ügyben és közzétette predestinációs nézeteit, Fiske arra a következtetésre jut, hogy Kálvint nem volt könnyű kedvelni, sőt volt benne valami „kifejezetten ördögi”.23 2. Az amerikaiak által írt történelemtankönyvek kezdettől fogva negatívan szemlélik Kálvint. Ennek a negatívságnak célja volt, és ezt a célt nézve az ember leleplezheti, hogyan próbálták a történelem-tankönyvírók — egy erősen protestáns kultúrkörben tevékenykedve — átalakítani a múltat, és annak ikonjait úgy felhasználni, hogy használható értelmező szimbólumokat teremtsenek a korabeli helyzet számára. Kálvin a 19. századi történelem-tankönyvírók kezében szimbolikus és retorikai fegyverré vált, aki megtestesítette az antitézisét mindannak, amit ezek az írók általában az emberi nagyságról és különösképpen az amerikaiak nagyságáról vallottak. Ahogyan azt Ruth Miller Elsőn egyértelművé teszi, a 19. századi tankönyvek a „hagyomány őrzői” voltak, amelyek megpróbálták formálni és továbbvinni az „amerikai” tradíciót, amint az kibontakozott a 19. században.24 Ennélfogva kulturális kérdéseket tükröztek, mivel egy komplex kulturális társadalmi rendszer lényeges alkotórészei voltak (és azok ma is).25 A protestantizmust a társadalmi rendszer egyik fontos alkotóelemeként ismerték el, míg Kálvint úgy festették le, mint aki kilóg ebből a rendszerből, sőt egyenesen az ellensége annak a „hagyománynak”, amit a történetírók az Egyesült Államok számára teremteni óhajtottak. Ennél a pontnál fontos látnunk, miféle „tradíció” mellett kötelezték el magukat a 19. századi történetírók, és hogyan sajátították ki a protestáns reformáció értelmezését és ennek korai képviselőit egy olyan hermeneütikai sémában, amit azért alkottak meg, hogy az „amerikai tradíciónak” alapot vessenek. Amerikai történetírók a 19. században az Egyesült Államokat és annak rendeltetését elsősorban a „szabadság” és „fejlődés” kifejezésekkel értelmezték. Henry May felvetése szerint a 19. század során létezett egy „kimondatlan és hallgatólagos” ideológia, amely a kálvinista protestantizmus és a felvilágosodás kompromisszumának eredménye. Az előbbi a morális meggyőződés biztosítékául szolgált, a későbbi megszilárdította a változásba és fejlődésbe vetett hitet.26 Amit May „didaktikus felvilágosodásnak” nevez, a skóciai eredetű józanész hermeneütikát részesítette 23 John Fiske, The Beginnings of New England; or the Puritan Theocra/y in Its delation to Civil Liberty (Boston, Mass., 1889), 57-59. 24 Elsőn, Guardians of Tradition. 25 Decker F. Walker, „Textbooks and the Curriculum,” in The Textbook in American Society, szerk. Cole és Sticht, 3. 26 Henry F. May, The Enlightenment in America (New York, 1976), xi-xxi. 60
