Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Gáspár Csaba László: A Kereszténység és a nem keresztény vallások
A Kereszténység és a nem keresztény vallások lyan vesszük az igazságot”, tanácsolja a szerző2 3. Nos, itt szeretnék kapcsolódni az előadáshoz. Hozzászólásomban egy elvi nehézségre igyekszem rávilágítani, nevezetesen arra, hogy a vallási igazság komolyan vétele egyebek között teoretikus megismerése nehézségének, vagy egyenesen lehetetlenségének tudatosítását jelend. Ez a felismerés azonban nem feltétlenül az agnosztícizmus és a szkepticizmus kiábrándult távlattalanságát idézi elő, hanem különös módon a teológiai hit és remény előtt nyit teret. 2. Az igazság problémája kettős értelemben van jelen a vallásban. Egyrészt az egyes vallások saját igazságaként, másrészt mint a vallások közös igazsága, mondjuk a vallástalansággal vagy a hitetlenséggel szemben. A probléma abban áll, hogy a vallások sem a saját, sem a közös igazságukról nem tudnak a módszertanilag kifogástalan tudományosság igényei szerint számot adni. A vallások története bizonyítja, hogy korántsem birtokolják elméleti biztonsággal saját igazságukat abban az értelemben, hogy meg tudnák mondani, miben is áll, mi a lényege. Erről tanúskodik a vallások belső tagoltsága, irányzatokra szakadása, eltérő teológiai iskoláinak sokasága. Ennek nyomán magától értődőén abban sincs megegyezés, hogy mi lenne a különböző vallások közös igazsága. A vallások közös igazságára irányuló egymás közötti párbeszéde nem lehetséges az egyes vallások irányzatainak, iskoláinak belső, önvizsgáló dialógusa nélkül. Véleményem szerint azonban ez is, az is olyan történés, folyamat, amely soha nem jut nyugvópontra. A vallások ugyanis soha nem tudják pontosan, mit hisznek, elvégre a valódi Isten, a szent, nem a tudásnak, hanem a hitnek a „tárgya”, amit az ember nem birtokol, hanem tart feléje. Ennélfogva soha nem vagyunk képesek megismerni egy-egy vallás igazságát, a közös igazságot illetően pedig úgyszintén végtelen kutatásra vagyunk ítélve. Ennek oka a vallási igazság sajátosságában rejlik. A kereszténységet illetően előadása végén Vroom professzor kiemeli, hogy annak lényege nem teoretikus állítások összefüggő rendszere; a keresztény igazság — személy? A személy megismerése pedig soha nem teoretikus megragadás, ami objektív létállításokban, tárgyi van-ítéletekben fogalmazódik meg és tárgyi tudást eredményez, hanem alanyi elköteleződés, bizalom, ami személyes egzisztenciát érlel. A vallási igazság tehát nem birtokolt tudás, hanem remélt lét. Ez azoknál a vallásoknál is Így van, amelyek nem perszonális modellben gondolkodnak az igazságról. Ha nem is a kereszténység értelmében, de minden valódi vallás elmondhatja magáról, hogy „út, igazság és élet”. 2 „The best way is to take truth seriously.” 3 „From a Christian point of view the truth is not just doctrine. Tire tmth is a person: I am the way, the truth and life.” 173
