Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Gáspár Csaba László: A Kereszténység és a nem keresztény vallások
Dr. Gáspár Csaba László Ebből következik a vallások megismerésének a lehetetlenséggel határos nehézsége. Ezt egy metafora segítségével próbálom megvilágítani. 3. A vallás a véges embert mintegy magába fogadja: syent sátort borít fölé, az értelmesség szimbolikus rendjébe (k)öltözteti, amelyet végsőnek és normatívnak tekint. Minden vallás egy-egy ilyen szent sátor, a tartalmas élethez a szükséges értelmességet nyújtó szimbolikus tér az ember számára. Az értelmesség, amit a vallás kínál nem azonos az emberi értelemmel beláthatóval, hanem meghaladja azt, és éppen e meghaladás révén radikalizálja a végesség tapasztalatát, továbbá tudatosítja az ember ontológiai státuszát. Ilyenformán a vallás az ember felvilágosodását szolgálja. Ha a vallás az embert beborító szent sátor, akkor nyilvánvaló, hogy az ember mindig csak egyetlen sátorban tartózkodhat. Ez lehet nagyobb, kisebb; közeli vagy távoli szomszédságában lehetnek más sátrak, melyek létéről vagy tud az ember vagy nem tud. Mármost mit jelent megismerni egy ilyen sátort, ami huzamos — életre seyóló — lakóhelyül szolgál? A legkevésbé sem azt, hogy megvizsgáljuk a szerkezetét, felépítését. A sátor valódi és teljes megismerése hosszantartó folyamat, azonos a benne eltöltött élet egészével. Ha egyszer ennek a sátornak az a lényege, hogy az emberi létezést védi-óvja-formálja, akkor csak az mondhatja el, hogy ismeri a maga sátrát, aki minden körülményt, az élet minden fázisát megélte benne, s valóban megtapasztalta, miféle élet lehetséges a falai között. Minden emberi tudás alapja a tapasztalás. A vallás esetében ez mindennél radikálisabban igaz: egy-egy vallás megismerése nem az elvont tudás síkján mozgó, külső pozícióból vezérelt ismeretszerzés, a vallás kognitív hitkijelentéseinek a megismerése, hanem a konkrét vallás által lehetővé tett emberi egzisztálás eleven, személyes és személyt termő megtapasztalása. A vallás mint szent sátor azonos azzal az élettel, amit lehetővé tesz, aminek keretét biztosítja, amit véd — és persze amit lehatárolva magába zár, szebben: magába fogad. így tehát egy-egy vallást csak az ismer valójában, aki minden létadó erejét ismeri, mert végigélte azt az életet, amit ama bizonyos vallás szent sátora lehetővé tesz. A vallás kognitív tartalma pusztán a sátor szerkezete, de nem azonos a sátorban lehetséges élet teljességével — amiként az elmondott élet nem azonos magával a megélt élettel. A különböző sátrak szerkezetét össze lehet ugyan hasonlítani, de mivel a vallásnak mint szent sátornak nem a szerkezet a lényege, hanem az, amit életként lehetővé tesz, ez pedig csak benne és egy élet egészének folyamataként tapasztalható meg, ezért a 174
