Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
A NKM-KERESZTYÉN VALLÁSOK MINT KERESZTYÉN TEOLÓGIAI... mértebb ilyen sifréje ’Isten mint a lét mélye és alapja’, valamint ’Krisztus mint az immanensnek a transzcendens irányában való transzparenciája’. Ez a kor légkörét betöltő általános teológiai univerzalizmus implicite magában hordozta a más vallások univerzalisztikus értelmezésének elvét is, amely aztán gyümölcsözött is, mint pl. a fentebb már említett pluralisztikus vallás teológiában (melynek legfőbb vezéralakja, mint fentebb láttuk, egy protestáns volt). Am a nevezett, átértelmező teológiák végeredményben valameny- nyien megfeneklettek a keresztyénség inherens exkluzivizmusának keményen adott fenomenológiai tényén. A „furor hermeneutikus” lassan alábbhagyott. A katolikus egyház „aggiornameto”-jának heve is lehűlt idővel, átadva helyét egy józan és óvatos belső konszolidációs törekvésnek, míg aztán a „Dominus Iesus” kezdetű szentszéki nyilatkozat végérvényesen pontot tett a „vallások teológiája” álmainak végére. A protestáns Pannenberg pedig így summázza a helyzetet: „A vallásközi párbeszédnek realisztikusan nézve nem lehet a célja az, hogy a különböző vallásokat intézményesen egyesítse, vagy legalábbis önértelmezésüket olyan irányba befolyásolja,.. .hogy egymást egyenrangúnak és egyenjogúnak tekintsék. Végső fokon csak arról lehet szó, hogy a kikerülhctetlen ellentétekkel civilizált módon bánjanak”16. Égj' idő óta azonban kezd újraéledni a vallásteológiai érdeklődés, éspedig éppen a dogmatika hivatásos protestáns művelői között, akiket pedig régebben nagyobbrészt meglehetősen hidegen hagyott a téma, de úgy látszik, időközben rádöbbentek annak égető fontosságára. A témának ez az égető mivolta most már nem csupán elvi síkon adott, mint régebben, hanem elsősorban gyakorlatin. Míg azelőtt lényegében eszmei szinten történt a vallásokkal való találkozás, ezúttal úgyszólván testközelbe kerültünk velük. A vallásközi problematika egzisztenciálisabb jellegű lett, s ennek következtében keményebb, sőt agresszív vonásokat öltött. Az egymáshoz való viszony koegzisztenciából konfrontációvá, egymásra való rácsodálkozásból kölcsönös gyanakvássá, sőt helyenként ellenszenvvé változott. Az isteni igazságnak a másiknál való keresését fölváltotta a ki-ki maga igazának proklamálása és védelmezése. Ez a miliő kedvező táptalaj a fundamentalizmus s annak minden velejárója számára. Ez az új helyzet abban a társadalmi valóságban gyökerezik, hogy a korunkban lejátszódó, alapjában gazdasági motivációjú, világméretű nép- vándorlás keretében a keresztyén Európát a problémahatárt már rég túllépett mértékben idegen, túlnyomórészt muzulmán vallású etnikumok árasztották el, amelyek szeriőz és alapos előrejelzések szerint századunk 16 Pannenberg, Wolfhart: Die Religionen in der Perspektive christlicher Theologie. In Theologische Beiträge 23 (1992), 306. p. 101
