Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
Dr. Uptay Lothar egyértelmű exkluzivizmustól eltávolodó megoldások irányába vezetett. Különböző elméleti (teológiai, vallás-fenomenológiai és egyéb) érvek nyomása — élén a szótériológiai problémával — azon meggyőződés irányába késztetett, hogy Isten üdvösségre vezérlő tevékenységét a vallástörténet keresztyénségen kívüli területein is föl kell tételeznünk. Ezzel párhuzamosan a más vallásúakkal való közeli, folyamatos és intenzív érintkezés gyakorlati tapasztalatából nyert benyomásaink közvetlenül, mintegy belülről győznek meg bennünket afelől, hogy az ő hitük mögött is Isten jelenlétét és megvilágosító tevékenységét kell látnunk. Am ha egyszer erre a meggyőződésre eljutottunk, akkor kikerülhe- teüenül fölmerül számunkra egy igen bonyolult teológiai probléma: az, hogy miként egyeztessük össze ezen új fölismerésünket az egyház, sőt a Biblia hagyományos tanításával, s hogyan hozzuk egy fedél alá Istennek a nem-keresztyén világban tett (a miénktől külsőleg sokszor annyira különböző) kinyilatkoztató és üdvözítő tevékenységét azzal, amit e téren Jézus Krisztusban cselekedett. Ez a probléma, hacsak nem akarunk Goldammer csukott szemmel járó vándorához hasonlóan elmenni mellette, egyre égetőbb és sürgetőbb lesz, ugyanakkor viszont olyan mélyre nyúló és komplikált, hogy megoldása valószínűleg jó néhány alapvető teológiai koncepciónk gyökeres revideálását tenné szükségessé, ami viszont mindig nemcsak igen igényes, de igen kockázatos vállalkozás is. A korunkban lezajló nagyméretű és közeli szembesülés a más vallásokkal tehát, ismétlem, nagy kihívást jelent a keresztyénség számára. A múlt század egyik nagy missziói tekintélye, M. A. C. Warren azt mondta egyszer, hogy a tudományos agnoszticizmussal való megküzdés egykori erőfeszítései gyerekjátéknak fognak föltűnni a nem-keresztyén vallások problémájával való megbirkózás feladatához képest.15 A kihívás elfogadásának és megválaszolásának készségét kedvezően befolyásolta a teológiai légkört már régóta betöltő általános megújhodási igény. Ez, mint ismeretes, a katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat reformjaihoz vezetett. Ezzel párhuzamosan protestáns oldalon annak lehettünk tanúi, hogy a barthiánus neoortodoxiával ellenlábasként futó s azt végül kiszorító neoliberális irányzatokat egy általános, a keresztyénség gyökeres, korszerű újraértelmezésének akut igényétől hajtott hermeneuti- kai szenvedély fűtötte, amely egy egész sor átértelmező, „interpretáló” teológiát hozott létre, mint „egzisztenciális interpretáció”, „vallástalan interpretáció”, „szekuláris interpretáció”, „civil interpretáció”, stb. Mindeme, egymástól külsőleg sokszor erősen különböző irányzatok közös vonását a partikularizmustól az univerzalizmus irányába eltolódó tendencia képezte, melynek egyik legmarkánsabb képviselője az egyes hagyományos teológiai fogalmakat egy-egy mögöttük rejlő egyetemes ontológiai valóság sifréiként értelmező Paul Tillich volt. Két legalapvetőbb és legis15 Smith: i.m.: 111. p. 100
