Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra

AZ „ÚJ lMtÓl'fn'ASÁG” HATÁSA TEUTULUANUSRA

gorú, rigorista szemléletét, amely retorikailag nézve sokszor militarista kifejezésekben ragadja meg az egyház lényegét.

Tertullianus az egyházat teljes mértékben azonosította Krisztussal, sőt az Inkarnáció meghosszabbításaként is értékelte, amely így egyedüli alapként szolgálhatja az egyház szentségét, tisztaságát és egységét.20 Az egyház csak úgy tud megfelelni ennek a lényegi meghatározottságnak, hogy a Szentlélek munkájára bízza magát. Rankin, Tertullianus munkái alapján, felhívja a figyelmünket arra is, hogy az egyházatya következetesen, minden rigorista elemtől függetlenül — a krisztológiai alapból eredően — vaüja, az egyház egységét mint nélkülözhetetlen, esszenciális és minden körülmények között szükséges meghatározottságot. Éppen ezért a Tertullianus által hangsúlyozott eszkatológiai jellemvonások sajátosan járultak hozzá a keresztyén egyház megszilárdulásához, és váltak ugyanakkor jelentős kihívássá az öröknek vélt Római Birodalommal szemben, különösen is az északnyugat-afrikai térségben.

Evans egyenesen forradalminak látja Tertullianus ekkléziológiai elgondolásait az egyház problémáira nézve. Ennek konkrét következményét az alábbiak szerint foglalja össze: „(...) feltételeznünk kell, hogy Tertullianus direkt vagy indirekt módon ösztönözte a keresztyéneket erőszakos taktikára a római hatalom megdöntésére”.21 Tertullianus nem látott többet a Római Birodalomban, vallásában és politikájában, mint a bálványimádás megtestesítőjét, amivel szemben minden rendelkezésre álló eszközzel fel kellett vennie a harcot a keresztyénségnek. Égtük legkézenfekvőbb módja a „harcnak” a keresztyén mártíromság előtérbe helyezése volt. Tertullianus a mártíromságot úgy fogta fel, mint isteni küldetést, mely egyfajta második, vérrel való keresztségként is értékelhető volt. Ugyanakkor tagadta azt a későbbi, észak-afrikai térségben elterjedt hiedelmet, hogy a keresztyén mártírok vérének olyan tekintélye lehetne, amely a bűnöket megbocsátja.22 Jól tükröződik Tertullianus ekkléziológiai és a mártíromsággal kapcsolatos álláspontja az Ad Martyres-ben megörökítet Perpetua és Felicitas mártíromságáról szóló történetben, akiket 203-ban végeztek ki. Tertullianus három évvel a halálukat követően kötelezi el magát a az ’Üj prófétaság’ tanainak, és már történetük közreadásával is fel kívánja hívni a figyelmet a langymeleg egyházi állapotokra és a mártíromság fontosságára. A kutatók véleménye jelentős különbségeket mutat az ’Üj prófétaság’ Tertullianusra gyakorolt hatásának értékelésében. Evans példáid úgy látja, hogy TertuUianus teljesen szakít a Katolikus Egyházzal a montanizmus hatására: „végezetül (TertuUianus) elhagyta a Katolikus egyházat és a

20 Rankin, David: Tertullian and the Church. Cambridge, 1995, Cambridge University Press, 4-5. p.

21 Evans: i.m. 5. p.

22 TertuUianus: De pudicitia, 22. (Ford.: Sydney Thehvall) In Ante-Nicene Fathers. 4. köt. Buffalo, 1885, 100-101. p.

85