Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra

Füsti-Molnár Szilveszter

rigorista, és a Lélekre összpontosító keresztyén szektához csatlakozott, a montanistákhoz”23 Ezzel szemben azonban Douglas Powel24 amellett érvel, hogy montanista hatásról nem is igazán beszélhetünk Tertullianus esetében. Sokkal inkább csak az ’Új prófétaság’ hatásáról. Véleménye szerint az ’Új prófétaság’ későbbi progressziójának az eredménye az úgynevezett montanizmus, amely alapvetően phrygiai jelenség maradt, és amelyet Eleuthreus, Róma püspöke excommunicatio-\ral sújtott Kr.u.177- ben25.

így joggal vetődik fel a kérdés, hogy beszélhetünk-e Tertullianus idejében bármiben formális szakadásról az észak-afrikai keresztyénség életében. Ugyanis, ha erről lenne szó, akkor nélkülözhetetlen lenne az önálló institúció megléte, amire semmilyen bizonyítékunk sincsen. Nem mutatható ki nyilvánvaló tanbeli különbség a Katolikus Egyház és a ’Új prófétaság’ mozgalma között, ami aztán saját papságot, püspökségeket vág)' elkülönült, önálló istentiszteleti összejöveteleket eredményezett volna. Tertullianus egyetlen eg}7 írásában sem tesz például utalást montanista püspökökre.26 27

Tertullianus ugyan világos különbséget tett az ecclesia numerus episcorum és az ecclesia spiritu között, azonban sohasem vonja kétségbe, hogy az ecclesia numerus episcorum az igaz egyház, ebből adódóan azt a nézetet sem vallja, hogy az ’Új prófétaság’ ezzel az igénnyel lépne fel. Ez egyértelművé válik Tertulianus azon tanításából (De pudicitia11), ahol a Szentlélek és az egyház kapcsolatát tárgyalja, és ahol az ’Új prófétaság’ hatása is jól kimutatható. Tertulianus az egyedüli és igaz krisztusi örökösnek a Krisztustól elküldött Szendéiket tartja. Ezt a krisztusi örökséget sem a történelmi keret között működő egyház, sem pedig annak püspökei nem igényelhetik csak abban az esetben, ha Isten lelke munkálkodik bennünk. Ez azt jelend, hogy az egyház csak a Szentélek gyámsága alatt állva töltheti be küldetését, mint Krisztus vikáriusa. Tertullianus egyszerre helyezi előtérbe a hitelvi és fegyelmi kérdéseket. Krisztus munkája ugyanis a Szentlélek szüntelen aktivitásában követhető nyomon az egyház életében, amelyben a keresztyének etikai tisztasága kiváltképpen is kívánatos. Tertullianus üásiban különösen is hangsúlyosan kerül előtérbe ennek az etikai tisztaságnak a kérdésköre,

23 Evans: i.m. 15-17. p.

24 Yö. Powel, Dougles: Tertullianist and Cataphrygians. In Vigiliae Christianae 29, (1975), 38-39. p.

2:1 Eusebius Papmhilius: Ecclesiatica!History. 5. köt., 16. p.

26 Vö. Powel, Dougles: i.m. 34. p.

27 Tertullianus: De Pudicitia. (In Roberts, Alexander — Donalson, James (szerk.) Ante-Nicene Fatheis. Grand Rapids Michigan, 1989, Eerdmans Publishing Company, 85. p.) szerint: „None was perfect before the discover)7 of tire order of faith; none Christian before the resumption of Christ to heaven; none holy before the manifestation of the Holy Spirit from heaven, the Determiner of discipline itself.”

86